103. Villamayor de Monjardin – Viana 32km (2802) Július 18.

2014.12.26 12:44

A sátorban én nagyon jól aludtam, de mint utólag kiderült a többiek nem 100%-ban osztják ezt a dolgot, pláne akinek nem volt sátra. A nap már fent volt az égen, amikor lemásztunk a faluba némi élelmiszertért, de most már a rendes úton, mert a tegnapi kis kaland jutalmaként kapott sebhelyek számát nem akartuk tovább növelni. Kata, Ricsi és én, mint a magyar zarándok különítmény indultunk neki a félsivatagos tájnak, bár ez még hivatalosan nem a Meseta, de a táj már nagyon hasonlít rá. Délelőtt lágy szellő fújdogált, de délutánra rendesen felerősödött, néha már kellemetlené váltak a kisebb homokviharok. Találtunk egy érdekes helyet ahol a zarándokok a hosszú évek alatt kisebb kőhalmokat építettek és üzeneteket hagytak egymásnak, illetve az utókornak. Ebből mi sem akartunk kimaradni, közel egy fél órát ottmaradtunk és kiéltük végtelen kreativitásunkat. Felkerekedvén hosszú kilométereken keresztül teológiai vitát folytatunk, dűlőre nem jutottunk, de azt hiszem ez egy olyan téma, amiben nem is lehet igazán. Fárasztó nap volt a mai, de úgy 19 óra magasságában elértük Viana-t. Én vezettem a kis csapatot a templomhoz, ahol tavaly is megszálltam egy kellemes donativós helyen.  A hely egyik érdekessége, azon kívül, hogy a templomtoronyban matracokon lehet aludni, hogy a pap már több mint 70 éve várja és gondoskodik a zarándokokról. Pechünkre a szállás már tele volt, de nem csüggedtünk, mert a városban van egyéb opció is. Egy szó, mint száz a helyi Municipal szálláshelyre vágódtunk be, meglepetésünkre megint csak minden ismerős ezen a helyen tartózkodott. Esti menü közt virsli, palacsinta, tészta, chicken nuggets is volt és számtalan egyéb finomság, ami közül mindenki megtalálta a számára legfinomabbat. Emeletes ágyakban aludtunk hangosan horkoló emberek közt, ez persze megszokott itt az úton, de engem ez a része tavaly is eléggé zavart, sokszor nem is tudtam rendesen aludni. Idén már tapasztaltabb voltam és rendesen felkészültem minden eshetőségre, ezért egy laza mozdulattal a viaszos füldugómhoz fordultam segítségül.