Fantasztikusan pihenten ébredtem fel, hatalmasat nyújtózkodtam, majd csipásan előkotortam a mobilomat, hogy meglássam mennyi az idő. Már 10 óra is elmúlt, ilyen későn talán még sose keltem. Lementünk a földszinti konyhába és rukkolás májkrémes kenyérrel csillapítottuk éhségünket. a terv az volt, hogy még dél előtt visszamegyünk a főtérre körbenézni, majd csak aztán indulunk meg az óceán felé. Az idő megint borongós volt, sőt még az eső is szemerkélni kezdett, ezért hát gyorsan körbefutottunk, köszöntünk pár zarándoknak, majd lassacskán elhagytuk Santiago-t. A környezet és a hőmérséklet egy trópusi esőerdőre kezdet hajazni, erősen párás fülledt idő volt és minden persze minden nedves. Zarándokokból viszont lényegesen kevesebb volt. Nem sokat pihentünk, öt óra felé be is beértünk Negreira-ba, ahol bevásároltunk, majd Kata bement az ottani albergue-be, ami nekem kicsit húzós volt, mert a költségkeretet már jó előre elköltöttem az útibbi pár napban. Érzékeny búcsút vettünk, majd felkerekedtem és egyedül megindultam a közeli hegy felé. A túrabotomat ideiglenesen Katának adtam, így szereznem kellett egy másikat, mert kell az érzés, hogy van nálam valami fegyverszerű, hátha jön valami kutya vagy bármi egyéb. Pár 100 méter múlva találtam is egy alkalmas fát, könnyed séta közben szépen lehántottam és megfaragtam, igazi zarándok bot lett belőle. A következő pár kilométert nagyon élveztem, sehol senki nem volt körülöttem, csak én és a vadon. Alkalmas sátor helyet kerestem mindenfelé, de nagyon sűrű volt a növényzet, ezért addig kellett mennem, míg nem lesz egy megfelelő hely. A nap már lenyugodott, amikor elértem egy kis temető mellé, bementem, gondoltam körbenézek. Beljebb mentem egészen hátra a kripták mögé, ahol hosszú fal volt végig tele urnákkal, viszont mellette egy egész nagy vízszintes füves rész. Körbejártam és úgy tűnt itt biztosan senkinek nem leszek útba, remélem nem is lát meg senki. Gyorsan felcsaptam a sátrat, megtöltöttem a közeli csapnál a flakonomat és csöndben bemásztam a hálózsákomba. Félelem egyáltalán nem volt bennem, sőt vártam, hogy sötét legyen, mert akkor már biztosan senki nem jön erre véletlenül se, mert ki az az őrült, aki éjszaka temetőbe mászkál?
