Reggel szakadó esőre ébredtem, belül nem volt vizes semmi, szerencsére még mindig jól bírja a sátram, de odakint mintha dézsából öntenék. Kinéztem és megállapítottam, hogy ez nem fog javulni, mert teljesen zárt a felhőzet, összecsomagoltam minden felszerelésem, belebújtam a ponchóba, kiugrottam a sátorból és fél perc alatt összehajtogattam és rárögzítettem a zsákomra. A bakancsom a táska aljába pihent az elmúlt két hétben, de ma se vettem elő, teljesen jó a szandál, bár kezdetben eléggé kellemetlen dolog, de miután megszokod, hogy alapértelmezetten csupa víz a lábad, egy idő után már nem is zavar a dolog. Eső, köd és lekváros háztartási keksz jellemezte a mai napot. Délután viszont találkoztam egy testvérpárral, Sanyival és Petivel, akik feldobták a délutánomat, egészen Olveiora-ig együtt mentünk, ahol végül találtunk egy privát szálláshelyet. Nagyon kis hangulatos hely volt, még vacsorát is lehetett kérni, a srácok rendesek voltak és meghívtak. Nem is emlékszem mikor ettem utoljára rendes főt kaját, roppant jól esett a gyomromnak. A háziasszony is rendes volt, engedte, hogy a pajtában kiterítsem a sátramat, sőt még egy hő fúvót is ráállította, hogy előbb megszáradjon. A slussz poén az volt, hogy Kata is megérkezett később és velünk maradt. Napok óta tartó fáradtságot ma nem éreztem, lehet a hosszú alvás Santiago-ba rakott rendbe, de mindenesetre a ma esti normál egyszemélyes ágyban történő alvás is nagy eséllyel jótékonyan fog hatni a testemre.
