13. Monesterio – Zafra 49km (316) Július 9.

2015.10.31 14:13

Négy órakor csörgött az ébresztő, kezdetben lámpával, majd a sötétben a hold fényénél csomagoltuk össze a zsákjainkat meg persze a sátrat. Az út első szakasza könnyen ment, mivel egyenes volt teljesen és a város fénye folyamatosan mutatták az irányt, viszont amikor leértünk egy völgybe egy kisebb erdőhöz, akkor kezdődtek a gondok, ugyanis teljesen eltévedtünk. Valószínűleg a sok állattenyésztés miatt sűrűn változik a táj és a gazdák nem feltétlenül festik vissza lelkiismeretesen a táblákat és jeleket. A kis csúszás ellenére nyolc órára a városba értünk, ahol picit megpihentünk meg elfogyasztottuk az elemózsiánkat. A délelőtt folyamán egy soha véget nem érő pusztaságon keltünk át, vagyis nagyon úgy tűnt, amikor csak találtunk egy kis árnyékos helyet, egyből megálltunk pihenni. Kimerültséget éreztem, amit nem nagyon szoktam, de most határozottan le voltam gyengülve, de valószínűleg csak az irdatlan meleg miatt. Amikor beértünk Zafrába, az utcai hőmérő negyvenhárom fokot mutatott árnyékban, el se merem képzelni mennyi lehetett a napfényes pusztán, amin idáig jöttünk. Bevonszoltam magam az albergue-be, ami kellemes csalódás volt, ugyan is fantasztikus hangulatú volt, telis-tele zarándok relikviákkal, térképekkel, könyvekkel és rengeteg fotóval. Az épület maga is nagyon szép volt, patikába illő tisztaság, külön személyes fürdőszoba, konyha, mosógép, internetes számítógép és szimpla ágyak, egyszerűen egy igazi zarándok paradicsom. Mivel összesen ketten voltunk, így ott aludtunk, ahol csak akartunk, ezt persze ki is használtam és viszonylag korán el is dőltem. A fejem egy picit fájt elalvás előtt, de nem foglalkoztam vele, annyira fáradt voltam, hogy percek alatt elaludtam. Nem tudom hány órakor, de az éjszaka közepén arra riadtam fel, hogy fáj a gyomrom, forgolódtam sokat, kimentem többször is a mellékhelységbe, de nem lett jobb a helyzet. A következő pár óra rettenetes volt, egyfolytában ki kellett rohangálnom hasmenéssel és hányingerrel. Több órán át tartott, de az ingerek nem múltak, kezdtem kétségbe esni, ez így nem lesz jó…