A reggeli órákban hasi fájdalmam nem hogy enyhült, hanem inkább erősödött, görcsök közepette próbáltam visszaaludni, kisebb-nagyobb sikerrel. A hospitalerio nagyon rendes ember volt, egyből fel is ajánlotta, hogy maradhatok pár napot, sőt még egy térképet is adott, hogy odataláljak a kórházba, amit azelőtt hívott fel, hogy bejelentsen. Arek maradni akart, de mondtam neki, hogy induljon tovább, mert kitudja meddig leszek itt, meg hogy egyáltalán tudok-e tovább menni, kicsit még vacillált, de utána megindult. Azért a korházba még természetesen elkísért, kíváncsi volt megmaradok-e. Az EU-kártyám kiváltása nagyon hasznosnak bizonyult, ugyanis egyből elirányítottak egy orvoshoz, aki pár vizsgálat után azt állapította meg, hogy bizony az elmúlt két hétben sikerült kiürítenem magamból minden ásványi anyagot és ezeket egyáltalán nem pótoltam vissza, meg valami kis vírusos nyavalya is van a gyomromba. Azt is megjegyezte, hogy ennek már sokkal előbb ki kellett volna jönni és csodálja, hogy egészen idáig jutottam, mondjuk így visszagondolva napok óta éreztem fáradtságot. Kaptam infúzióval egy kis sóoldatot, majd felírta egy papírra recept gyanánt, hogy valamiféle sport italt fogyasszak tíz percenként egy kortyot egy egész napon át, valamint amint rendbe jövök semmiképpen ne spóroljak az ételen, ennem kell mindenfélét. A tavalyi nagy spórolás innentől ezek szerint nem játszik. Mindegy, ezt elkönyveltem ennek az útnak a velejárójával, de mindenesetre nagyon megkönnyebbültem, hogy nem kell hazamennem. Visszafelé megvettem a felírt italt, majd a szállásra érve elmutogattam a tulajnak, hogy nincs semmi komoly probléma és hogy holnap nagy eséllyel indulok is tovább. Szinte kise keltem az ágyból, délutánt szinte végig aludtam, estefelé már a gyomorfájdalmam is elmúlt, de azért még egy pici hányinger folyamatosan jelen volt. Éjszaka nyugodt volt, nagyot aludtam, lehet nem is baj, hogy akaratlanul is, de volt egy pihenőnapom.
