152. Azambuja – Alhandra 27km (4271) Szeptember 5.

2015.02.22 08:27

Gyors reggeli után visszasétáltunk arra a pontra, ahol elhagytuk a jelzéseket és elhagytuk a várost az N-3-as autóúton. Vilanova-ig végig a főút mellett kellett haladni, kerülgettek a kamionok és a személyautók, egyáltalán nem nevezném biztonságos szakasznak, de hát nincs mit tenni, erre visz a jelzés. A könyv nem rossz, de sok esetben eléggé pontatlan, néha vannak elágazások és faluk is, amelyek egyáltalán nincsenek feltüntetve, még ha el is tévedünk, nem tudunk kiindulni a térképből, hogy mégis milyen égtáj felé kéne indulni. Délután is eléggé kiábrándító volt, végig ipari területeken ballagtunk át, mintha ezeket kötötte volna össze az út, érdekes volt. Ahogy közeledtünk Lisszabon felé, mintha a szemét mértéke is nagyobb, itt az ipari részeken szabályosan szemétdombok vannak az utak mellett. A-1-es autópályán átkelve leértünk a Tajo folyóig, amit a térkép tanulsága szerint végig követni fogunk Lisszabonig, itt véget értek az ipari létesítmények és egy egész kellemes kerékpárúton tudtunk menni egészen Alhandra-ig. A tűzoltóságon kaptunk egy valószínűleg öltöző szobát, mert szekrények és felakasztott egyenruhák voltak minden felé. A szállásért itt sosem kértek pénzt, de mégis pár óra múlva bejött egy rosszarcú tűzoltó és kért öt eurót mindenkitől, kezdetben nem volt gyanús, de aztán rájöttünk, hogy privát akció volt, mivel más tűzoltó nem tudott róla. Nem csináltunk nagy ügyet belőle, legyen boldog vele, később persze többször meglátok a városban, mindenféle cipővel seftelni, szóval megtaláltuk a helyi kópét. Volt egy spanyol srác is velünk a szálláson, aki viszont megára vette a dolgot és jelentette a tűzoltó parancsnoknak, de hogy később mi történt arról már nem tudunk semmit. Érdekes, hogy egész úton semmi ilyesmi nem történt, csak ebben az egy esetben, persze ez nem kifejezetten zarándok hely, meg egy ilyen belefér. Attilával is beszéltük, hogy nem az öt euró a baj, mert nem nagy összeg, hanem inkább a sunyiság és a magánakció természete. Este még alvás előtt kibeszéltük a témát, de azt hiszem túl tettük magunkat rajta és nyugodtan tudott mindenki aludni.