Kipihenten, felkészülve indultunk el, de sajnos az idő nem lett jobb, bár nem esett annyira erősen, mint tegnap, de kitartóan csöpögött ma is. A mai szakasz viszonylag unalmasnak mondható, mivel teljesen egyenes és lapos a terep és ez nem változik tizenkét kilométeren keresztül. Ezzel nem foglalkoztunk, inkább jóízűen beszélgettünk az élet nagy dolgairól és egymás életének fontos állomásait osztottuk meg a másikkal. Hét fős csapattal állítólag körülményes együtt menni, de én ezt nem éreztem, persze lassabban megyünk és sűrűben megállunk, de annyi időm van, hogy ez nem probléma, valamint nagyon jól érzem magam velük, roppant aranyos társaság. A szállások a környéken tele voltak, ezért Pablo intézet egy helyet a csapatnak Ledigos-ban. Sok ismerős arcba botlottunk, akik később indultak el és már ott voltak a szálláson mire beestünk, utólag persze megtudtuk, hogy sokan taxiztak, mert ez az eső mindenkinél leverte a biztosítékot. A másik mindennapos látvány a kis batyus zarándokok, akik előreküldik a következő szállásra a nagy zsákjukat, szinte minden helyre beérve az ajtó mellett láttunk egy csomó zsákot kis papirkákkal. Ez is egy módja a zarándoklatnak, személy szerint nekem ez elképzelhetetlen, de mindenkinek más az útja. Esti rutin dolgok elvégzése után szembesültem vele, hogy bizony fogytán vannak a tiszta ruháim, szóval nem tudom meddig jutunk holnap, de mindenképpen mosni kell.
"Life begins at the end of your comfort zone"
