18. Siegersdorf – Herzogenburg 28km (432) Április 24.

2014.09.22 12:33

Reggel finom reggeli után közös fotózás volt és persze megcsodáltuk a környéket világosban is. Az elmúlt három napban minden éjszaka esett az eső, reggelre szerencsére felszakazodik a felhőzet, bár a napocskát már rég nem láttuk. A gond csupán az, hogy félelmetesen nagy sárban kell taposnunk mindennap és persze, hogy nem lehet csak úgy bárhol megpihenni. Csodálatos tölgy és fenyőerdőkön sétáltunk át érintve pár kisebb falucskát. A települések határában mindig van tájékoztató tábla és pecsételő lehetőség. Szimpatikus, hogy ennyire odafigyelnek a kis kósza zarándokokra. Pocsolyákat és traktor keréktől felgyülemlett sáros részeket kerülgetve egész gyorsan haladtunk. Laza csevegéssel könnyedén elrepült az idő, fel se tűnt és már késő délután volt. Herzogenburg közelében megláttunk egy hatalmas kolostort, ahol állítólag lehet aludni ilyen fajtáknak, mint mi vagyunk. Keresztülvágtattunk a kerten és leültünk egy padra. Attila bevetette német nyelv tudását és rövid időn belül egy pappal tért vissza. Csodálattal üdvözölt minket és beinvitált a kolostorba. Hatalmas épület volt, a folyosón 1700-as évektől kezdve a kolostor vezetőinek életnagyságú festményei voltak egymás után. Az utolsó dátum 2008-as, egy ideig néztem a képet és az ábrázolt főpapot, majd miután bevezettek minket az ebédlőbe a kép szinte életre kelt, ugyan az a ruházat és beállás, mintha lelépett volna a festményről. Kicsit zavartan leültünk az asztalhoz. Tátott szájjal néztünk körbe, hogy hova is csöppentünk. Körülöttünk elég sokan voltak az asztalnál. Pár perc múlva szolgálok jöttek és mindenféle finomságot raktak le az asztalra, sőt azt is megkérdezték milyen bort szeretnénk fogyasztani a vacsora mellé. Felváltva kérdezgettek minket az útról és a terveinkről, szerencsére voltak, akik tudtak angolul is. Rendesen tele ettük magunkat. Késő este volt már amikor megmutatták a szobánkat és amikor rákérdeztünk, hogy mennyibe is fog ez fájni nekünk, csak legyintett a pap és azt mondta, hogy ők érzik magukat megtisztelve , hogy találkoztak velünk és hogy eszünkbe se jusson ilyen.