Tegnaphoz hasonlóan ma is három után indultunk meg, nagyjából az egész utam felénél járok és ez elég vegyes érzelmeket hozott elő belőlem, egyrészről örülök neki, hogy már csak a fele van hátra, mert bizony rengeteg erőfeszítésbe tellett eljutni idáig, viszont valahol meg sajnálom is, mert új tapasztalás és határaim feszegetése mindenképpen pozitív dolog. Kicsit lemaradtam és a sötétben sokat gondolkoztam, teljesen megbíztam az előttem haladó spanyolokban, egyrészről mert van könyvűk, kaptak egy kézzel rajzolt térképet is és amúgy is nagyon talpraesett emberkék. A mai nap nagy részben kopár tájon vonultunk keresztül, de a messzeségben már látszódtak a hegységek. Az időjárás is kedvező volt, a tegnaphoz hasonlóan ma is kissé borús volt az ég felettünk, igaz nem túl sokáig, mindenesetre ez nagyon kellemes sebességet biztosított nekünk egy ideig. Az utolsó kilométerek megint nehézre sikerültek, mert megint hét ágra sütött a nap, sőt talán még melegrekord is megnőtt, ezt onnan tudom, hogy hazulról is szivárgott némi információ, hogy hőségriadó van egész Európában. Amint beértünk a hegyek közé a városkában Ojer a baszk srác eldöntötte, barátnője pedig egyetértően bólogatott, hogy ők bizony nem bírják ezt tovább és Salamanca-ból haza mennek és majd ősszel fejezik be a Via la Plata-t. A végén teljesen egyedül fogok maradni, bár már több nap volt, hogy egyedül mentem, de ha ez így folytatódik, hogy mindenki feladja, tényleg egyedül megyek be Santiago-ba. A donativo-s szállást megtaláltuk, de kiderült, hogy érdeklődés hiányában tavaly véglegesen bezárt, ezért egy drágább szállásra mentünk, mivel más opció nem igen akadt, ennek is meg kellett találni a tulaját a városkában, mivel szintén zárva volt az épület. A tulaj nagyon furcsállta, hogy ilyenkor sétálunk, nem gondolta, hogy vannak ennyire beteg emberek, ennek persze hangot is adott viccesen, hogy szerinte mi nem vagyunk normálisak. Közben megkereste a kulcsot, gyorsan kinyitott mindent és megmutatta az épületet, ami nagyon rendben volt, légkondicionált szobák és minden, amire csak szükségünk lehet. Késő délután Arek is beesett, igaz tovább akart menni, de a jó társaságnak nem tudott ellenállni. Boltból beszereztünk minden hozzávalót az újabb közös vacsorához, elpusztítottunk mindent, majd nagyon gyorsan lefeküdt mindenki.
