Ritka nagyot aludtunk a hűvös szobában, nem is indultunk nagyon el hat óra előtt. A kis csapat Nagy lendülettel indult meg, a változatosság kedvéért Arek is velünk jött, szóval teljes volt a helyi zarándok különítmény. A környék csodaszép volt, kicsit felfelé haladtunk majd egy hosszú zöld völgyben haladtunk, nagyon kellett már ez a változatosság az eddigi végtelen pusztaságok után. A következő városkában ettünk Churro-t, ami igazából tök olyan, mint nálunk a lángos, csak itt apró rudacska formája van, illetve mindenféle ízesítés nélkül árulják, de állítólag úgy finom, ha csokoládéba mártják. Magam részéről nem szeretem a csokoládét, ezért kihagytam ezt a gasztronómiai kísérletet. A várost elhagyva erdei úton haladtunk, szerencsére jó pár fokkal kevesebb volt, mint eddig, ezért nem esett nehezünkre a séta. Élveztük a friss levegőt és az árnyékos ösvényt. Miután persze elhagytuk a völgyet ismételten egy hatalmas végeláthatatlan pusztaság következett, ami csöppet letörte a hangulatunkat, de hát ha erre visz az út, akkor erre megyünk. A vizünk pont elég volt addig a pontig, ameddig a mai napot terveztük, ez pedig Fuenterroble nevű falú, ahol hallottuk, hogy egy nagyon kellemes szállás található. Legnagyobb meglepetésünkre egy csomó ember volt rajtunk kívül, azt nem tudom honnan és mikor jöttek, mert eddig nem találkoztunk senkivel, de mind egy is, most itt vannak és végre mondhatni rendes zarándokszállás hangulatom van. Mindenfelé bakancsok, túrabotok és rengeteg száradó ruhanemű lógott minden olyan helyen, amely egy picit is alkalmas erre. Voltak Európa minden szegletéből emberek, sőt rengeteg kerékpáros is, Arek találkozott egy Lengyel csapattal én pedig összefutottam Gáborral, akinek ez az első camino-ja, lehet ezért, de nagyon fájt a lába, bicegett is vele rendesen. A kedvünkért még a bolt kinyitott, így mindenféle finomságot össze tudtunk vásárolni. Este nagy történetmesélések voltak a szállás különböző részein, ugyanis ez nem egy összefüggő épület volt, hanem sok apró szoba és beugró egy nagy kertben, sőt volt még egy rész, ahol indián sátor volt felállítva. A spanyol pár akikkel az elmúlt pár napban sétáltam, holnap nagyon korán akar indulni és el szeretnének menni egészen Salamanca-ig, ahol befejezik a sétát, ezért vacsora után egy közös fotót követően elbúcsúztam tőlük. Részemről nem akarnék kettőkor kelni és ötven valahány kilométert menni, ennyire azért nem sietek, Salamanca megvár akkor is, ha egy nappal később érek be.
