26. Salamanca – El Cubo del Vino 35km (715) Július 22.

2015.11.10 23:17

Reggel hét órakor indultam meg a városból kifelé, vagyis csak indultam volna meg, ugyanis nem volt egyszerű a jelek megtalálása, a város még éppen ébredezett, elvétve találkoztam pár járókelővel, akiktől útbaigazítást kértem. Igazából szinte egyenes volt az út, de jelek hiányában nem tudhattam biztosan. Egy nagy körforgalomban megláttam a táblát, hogy Zamora merre van, gondoltam nem nagyon lövők mellé, ha az arra tartó főút mellett haladok, ez pár perc múlva ki is derült, hogy okos ötlet volt, ugyan is találtam egy kissé kopott sárga nyilat. Jó három órán át sétáltam különböző ipari létesítmények mellett, de érintettem két kisebb falut is, majd a másodikban feltöltöttem minden palackomat, ugyanis a tájékoztató tábla alapján a következő huszonhárom kilométer alatt semmi sincs, a gond ezzel mindössze az, hogy tizenegy óra van és csak most kezdődik az igazi hőség. Nagy dilemmában voltam, itt nincs szállás, meg amúgy is korán van, sziesztázni meg nincs értelme, elmegy vele a nap meg hat óráig nem hűl a levegő, ha meg elindulok akkor az rettenetesen durva lesz. Kicsit vacilláltam, majd aki mer, az nyer alapon ráléptem a földes útra. Nagyjából egy óra múlva az autópálya alá értem, ahogy egy furcsa tábla köszöntött, rövidebb út balra víz nélkül, jobbra kicsit hosszabb, de vízzel. Ekkor még tele volt szinte minden flakonom, így balra fordultam, majd kiderül jó döntés volt-e. Nyílegyenes autópálya melletti földes szervizúton ballagtam hosszú órákon át a gatyarohasztó melegben, szerencsére elég sűrűn volt afféle átjáró az út alatt, ahova behúzódhattam a nap elöl, amikor már elviselhetetlennek ítéltem. Lassan haladtam, a vége felé már negyed óránként hűsöltem, de végül hat óra magasságában letértem az út mellől és egy kis faluban találtam egy albergue-t, ami már napközben is hirdette magát. Aranyos kis épület egy kedves öregasszony a tulaj, persze semmi közös nyelven nem beszéltünk, de nem is volt rá szükség, láthatólag nem az első eset, hogy külföldi zarándok jár itt. Külön szobát kaptam, van wifi és persze teljesen egyedül vagyok ismét. Este filmet néztem a telefonon, majd a világ aktuális nagy dolgait is áttekintettem. Nehéz nap volt, lehet a holnapi még nehezebb lesz, emiatt gyorsan igyekeztem elaludni, hogy rendesen kipihenve nézzek a holnapi nap megpróbáltatásai elé.