Este mindent elsöprő, hatalmas vihar érkezett a környékre, a szél nagy erővel csapkodta a kolostor ablakait. A dörgés alábbhagyott reggelre, de a szakadó eső megmaradt, felvettünk ám minden vízhatlan réteget, még a táskán belüli ruhákat is külön nejlonba csomagoltam, biztos, ami biztos. Visszatértünk a folyó mellé és azt követtük hosszú órákon át. Hideg volt, vizesek voltunk, ha megálltunk fázni kezdtünk. Kávézókba és pékségekben álltunk meg, hogy kicsit felmelegedjünk. A mai nap nem tartozik a kedvenc emlékeim közé, az eső úgy esett, mintha soha többé nem akarna elállni. Minden nagyobb városban van supermarket, ahol természetesen a legolcsóbban lehet elemózsiát beszerezni, hát így is tettünk a következő lehetséges helyen. Itt kaptuk a tippet, hogy a közelben van egy apácazárda, ahol szoktak hébe-hóba és estünkben remélhetőleg esőben is zarándokokat fogadni. Nagy gőzzel megközelítettük az objektumot. Annyira elegünk volt erre a napra az esőből, hogy inkább nem megyünk tovább. Kicsit nehézkesen jutottunk be, de végül segítségünkre volt Szidónia, aki nem csak magyar, de végtelenül kedves is volt. Lakosztály szerű szobát kaptunk és annyi féle étel közül választhattunk, hogy egy négy csillagos szálloda svédasztalos vacsorája elbújhat ez mellett. Szokásos esti jógát, tekintettel a rosszul viselkedő térdemre, a mai nap elhalasztottuk.
