Gyors reggeli után feltöltöttem minden készletemet, összeszedtem magam és készen álltam az indulásra. Melitől elbúcsúztam, majd felpattantam Béla mögé a robogóra, amivel laza húsz perc alatt Marbella buszpályaudvaron találtam magam. Malaga repterét tíz óra magasságában értem el, onnan vonattal jutottam el a központba, ahol is kis keresgélés után összetalálkoztam Arek-kel. Nagyon megörültünk egymásnak, tavalyi Caminon több mint ötszáz kilométert sétáltunk együtt Franciaországban és lehet, hogy most is legalább annyit fogunk. Miközben meséltünk az elmúlt évek történésiről az irányt a helyi Dechatlon felé vettük, ugyanis még be kellett szereznem pár dolgot, gondolok itt a túrabotokra, egy-két kiegészítőre és természetesen a sátorra, ugyanis ezeket inkább itt akartam megvenni, így megspóroltam a reptéri poggyász költségét. Minden simán ment és meglepő módón összesen 36 Eurót költöttem a fent említett dolgokra. A várost nagyjából dél körül hagytuk el, de mivel ez nem Camino út, ezért egy Andalúzia térképet követve az egyik főút mellett ballagtunk északnak. Az időjárás nem volt éppen kedvező, bár a tenger miatt volt némi szellő, de semmi felhő és tűző nap. A környék nagyon kihalt volt, semmi árnyék hosszú kilométereken keresztül, mivel ez az első sétálós napom kissé meg is viselt, többször meg kellett állnom kifújni magam. Új bakancsom se vált be, délutánra már két kisebb vízhólyagom is lett, ezért visszacseréltem a jó bevált régire, maximum majd cserélgetem őket. Napközben további vizes palackokat kellett beszerezni, mert az induló készlet eléggé elégtelennek bizonyult és ebben a melegben szinte folyamatosan inni kellett. Estefelé még mindig hihetetlen meleg volt, de kis pihenő után még belehúztunk és naplementéig sétáltunk, ahogy hűlt a levegő egyre nagyobb tempóban tudtunk haladni. Szürkületben egy kellemes folyóparton telependünk le, majd nagy sátorállítgatás volt a terítéken, eléggé érdekes az új sátram, de majd biztosan megszokom. Vacsorázás és a mai nap analizálását követve hamar elaludtunk, a fürdés kimaradt mivel elég koszosnak ítéltük a folyót.
