Reggel hatkor ébresztő keltett fel, gyors reggeli, elbúcsúzás Sarlotte-tól meg a többiektől és már kint is voltam az utcán. Elég hűvös volt, de emiatt csak még gyorsabban haladtam, hogy biztosan ne fázzak. Sok mezőgazdasági területen vitt keresztül az út, de érintettem pár erdőt is. Úgy tíz óra körül az egyik sűrűből kiugrott pár őzike alig pár méterre tőlem, én persze megálltam és csodáltam őket, de elég hamar megéreztek és már iszkoltak is. Eseménytelen volt az út a nagyvárosig Sügiero-ig, ahol azt hittem, hogy körülbelül a mai út felénél vagyok, de két falat között újraszámoltam és kiderült, hogy már több mint huszonhat kilométert megtettem és még dél se volt. A kajám teljesen elfogyott és vasárnap révén minden zárva volt, így majd csak Santiago-ban van esély némi elemózsiához jutni. Nem is bíbelődtem sokat, hamar kisétáltam a városból és a célegyenesbe fordultam. A mai nap mindössze egy fiatal párral találkoztam, akik szintén oda tartottak ahová én, de eléggé maguknak valók voltak, úgyhogy lehagytam őket. Érdekes volt északról beérkezni Santiago-ba, mert egy hosszú unalmas ipari részen kellett átmenni, majd egy kertvárosi lakónegyeden, végül pedig a központi buszpályaudvar mögül értem el a város már ismerős részeit. Hívtam Máriát, hogy merre vannak, majd gyorsan oda is mentem. A találkozó helyszíne a zarándokiroda volt, ami idén egy teljesen új helyre költözött, de ez egy nagyobb, szebb épületben van, ahol kényelmesen lehet pihenni és várakozni a Compostelara. Jómagam nem váltottam ki, mert tervek szerint még visszatérek ide és addig felesleges cipelnem azt a hengert, amit adnak a papírhoz. Beálltunk a sorban és negyed óra várakozás után már mi jöttünk. Miután mindenki megkapta, elsétáltunk a Seminario Minor-ba, ahol már nekem is foglaltak egy ágyat korábban, becuccoltam, lezuhanyoztam, majd együtt visszamentünk a katedrális elé, ahol megszületett egy rakás csoportkép. Sok ismerősbe botlottunk, valahogy ezen a helyen mindig össze lehet futni az út során megismert emberekkel, valahogyan ez rendeltetésszerű. Sötétedés előtt visszaértünk a szállásra, majd közös nagy vacsorázás és lazulás volt a program. Holnap együtt folytatjuk az utat az óceán felé.
"Life begins at the end of your comfort zone"
