Nagyon szép napnak ígérkezett a mai, ahogy megindultunk kisütött a nap és lágy szellő simogatta arcunkat. Ez egészen addig volt kellemes, amíg orkán erősségűvé nem vált, utána már annyira nem kultiváltuk. Körülbelül 1100 méter tengerszinti magasságon voltunk egy dombon, legalábbis a sok magas hegy között dombnak tűnt. Innen tökéletes kilátás volt Innsbruckra, bár még elég messze volt, de jó volt előre látni a mai célállomást. Leereszkedtünk egy kerékpárútig és azon mentünk egészen a város határáig. Az egyik téren messziről kiabálva üdvözölt minket egy másik zarándok, odajött, kérdezősködött, beszélgettünk, majd elmesélte merre van a turista iroda. Egész könnyen megtaláltuk, de persze zárva volt. Egyik templom körül mászkáltunk, amikor egy idősebb férfi lépet oda hozzánk és megkérdezte, hogy honnan indultunk. Miután elmeséltünk az elmúlt 36 napunk történetét dióhéjban, nagyon örült nekünk és megosztotta velünk, hogy nem is olyan messze van egy magyar diákotthon. El is mentünk a címre, de szögbe rúgtunk, mert konkrétan kijelentették, hogy csak itt lakok lehetnek az épületen belül. Konkrétan nem is hallottak a Camino-ról és hogy mi is ez, szerintem azt gondolták, hogy csavargók vagyunk. Hiába próbáltunk elmesélni, nem nagyon érdekelte őket. Szerencsére az egyetlen német anyanyelvű leányzó, aki itt lakott már végigcsinálta az északi utat Spanyolországban. Beinvitált minket a szobájába, főzött teát és az interneten keresett nekünk szállást, mivel itt biztos nem aludhatunk. Neki nem lenne gond, de van házirend, amit nem lehet megkerülni. Miután lett egy cím, nagy ölelkezős elbúcsúzás után telefonszámot cseréltünk. Kiléptünk az éjszakába és gyors léptekkel a megadott címre siettünk, ahol konkrétan egy kisebb buli volt. Egy tucat fiatal ült az asztalnál és töménytelen mennyiségű alkohol segítségével jól érezték magukat. Bekopogtunk az ablakon és szinte nem is kérdeztek semmit, csak simán beinvitáltak. Megmutatták a pihenő szobát, ahol simán elaludhatunk erre az éjszakára. Kaptunk vacsorát és persze szabad rájárást az alkohol készletre. Az asztalnál persze kiderült, hogy kik is vagyunk, jó hajnalig elbeszélgettünk, sőt az egyik srác Florian, fel is ajánlotta, hogy holnap, ha maradnánk még egy napot, nála simán megoldható.
