40. Stams – Imst 23km (1011) Május 16.

2014.09.27 22:53

A kolostor vezetőségével együtt fogyasztottuk el a reggelinket. Az egyik monk jelezte, hogy ma nem esik az eső, viszont a hőmérséklet nem igen fog 10 fok fölé menni. Itt a hegyekben még nagyon tavasz eleje van. Felvettük hát a legmelegebb ruhánkat, szűkség is volt rá, mert irtó nyirkos volt a reggeli időjárás. Lélegzetelállító a látvány, ahogy a köd mögül fel-fel bukkannak a hegységek. Minden fotó amit készítettem, olyan volt, mint egy képeslap. A hegyek egyre magasabbak körülöttünk, sőt még friss hóesés nyomai is látszódtak. Ma különösen sok volt a hegymenet, amit rendesen érzett is a térdem. Miután leértük az Ins folyóhoz egy kicsit megpihentünk, megebédeltünk, majd analizáltuk a táblát, ami szerint innen legalább három alternatív útvonal is létezik. Azt tudtuk, hogy nem messze van egy Imst nevű város, ami mellett van egy zárda, így hát egyértelműen azt az utat választottuk, ami oda vezetett. Kivételesen nem jártunk szerencsével, konkrétan azt mondták, hogy nincs lehetőség itt alvásra, mert nincsenek berendezkedve erre. A szánk széle lefelé hajlott, de nem adtuk fel a dolgot. Elmentünk a központba a turista irodába és kértünk egy térképet, valamint információt, hogy hol lenne mód megszállni. Persze pénz kérdése minden, de amennyiért tudtak volna helyet, az nekünk nem felelt meg. Elhatároztuk, hogy elmegyünk a következő városig, ami még 6-7 kilométer, talán ott lesz valami. A járdán kerülgettük a pocsolyákat, amikor egy nagy terepjáró állt meg pont mellettünk. A sofőr letekerte az ablakot és arról kérdezett merre megyünk, mert hogy elvinne minket egy darabon. Ezt persze visszautasítottuk, de csak nem adta fel. A történet vége az lett, hogy meginvitált minket a lakására, ahol a kis családjával él itt a városban. Hihetetlen milyen alakokkal hoz össze minket a sors. Kisfia is hazaért az esti edzéséről, nagyon közvetlen kissrác volt. A felesége is egy földre szállt angyal volt, olyannyira, hogy este még neki állt főzni nekünk. Kiderült, hogy korházi nővér és hogy egy csomó betege volt, aki mesélt neki a zarándokokról. Kaptam tőle egy elasztikus térd fixálót, ami majd állítólag nagyon jó lesz a térdemnek. Családias hangulatba telt el az este. Elalvás előtt még utoljára kinéztem az ablakon és a hatalmas hófedte csúcsokat bámulva azon tűnődtem, vajon a fájós térdemmel át tudok-e majd kelni az egész út legmagasabb és legveszélyesebb részén az Arlberg-hágón.