Éjszaka folyamán rettenetesen fáztunk, minden létező ruhát magamra vettem, de még ez sem bizonyult elégnek. Érdekes módon a sátrak teljesen szárazak voltak, valószínűleg azért, mert nem volt semmilyen víz a közelben. A sarkam rondább lett reggelre, ezért leragasztottam és úgy vettem fel a bakancsomat, valószínűleg a nap folyamán párszor újból kell ragasztani. A szálláson megittunk egy forró teát, hogy átmelegedjünk, majd elindultunk egy Py nevű kisváros felé, amiről a tulaj mesélt. Hamar leértünk a könnyű erdei utakon, dél körül már a városban egy padon fogyasztottuk az ebédet. Pihenni is akartunk, de kezdett csöpögni az eső és annyira borús volt az ég, hogy jó ideig esni fog, ezért inkább felöltözve továbbálltunk. A várost elhagyva egy újabb hegymenet következett, körülbelül egy kilométert kellett felfelé mászni három kilométer alatt. Piszkosul kemény volt. A kövek csúsztak, kézzel is kellett kapaszkodni sok esetben, teljesen sárosak és vizesek lettünk mire elértük a csúcsot. Fent viszont egy álomszép tó várt minket, szinte kérte, hogy üljünk le és pihenjünk. Az idő is pár percig napsütéses lett, de éppen csak annyira, hogy megettük az ebédünket. Egy kis hágón átkelve a hegy másik oldalán kezdtünk ereszkedni. Mantet egy picike falucska a hegy oldalában, mindössze húsz házikóból áll és két szálláshelyből, amit mindenképpen igénybe kellett vennünk, mert esőben semmiféleképpen nem terveztünk sátrazni. Természetesen az olcsóbb szállást választottuk, afféle farm volt sok féle állattal, volt itt kutya, macska, tyúkok, jó pár kecske is. A szálláshely maga egy nagy kör épületben volt, amely alatt istálló és persze sok-sok ló. Rajtunk kívül ma sem volt senki más, aki itt szállt volna meg, de ez már nem is meglepő. A mai táv nem volt sok, ezért holnapra megint egy hosszabb szakaszt tervezünk.
"Life begins at the end of your comfort zone"
