Zavartalan éjszakánk volt a kis templomba, reggel 6 előtt feltűnés nélkül leléptünk. Már nem sok van Svájcból, pár nap és átérünk Franciaországba és azzal már három országot tudhatunk magunk mögött. Aranyos kis erdőkön keresztül jutottunk el Lausanne-be, ami egy hatalmas sürgő-forgó nagyváros, de ez már a Genfi tó partján van, innen már a tavat követve megyünk egészen a határig. A város előtt egy dombon áll egy magas kilátótorony, amire magam részéről nem mentem fel, mert a térdem nem az igazi még mindig és nem akartam kockáztatni, Bálint viszont nagyon szép képeket csinált. Ebédeltünk, majd bementünk a központba. Magában a városban nem volt semmi extra, modern épületek, parkok és sétányok alkották, de a tó melletti rész nagyon érdekes volt, mivel kikötők, gyárak között néhol egy-egy régi díszes kastély is fellelhető volt. A parton folytattuk az utunkat, ami már kezdett nyaraló-övezetté változni, sok strand és hajókölcsönző volt mindenfelé és persze rengeteg ember, akik furcsán néztek ránk. Késő délután volt, de semmi alvóhelyet nem találtunk, itt a környéken egyáltalán nincsenek erre berendezkedve, hotelbe meg csak nem alszunk. Településtől településig sétáltunk, de semmi lehetőség nem volt, így arra az elhatározásra jutottunk, hogy bizony fel fogjuk verni a sátrat egy parkban. Elvileg törvénybe ütköző lakóterületen sátrazni, de itt a tó mellett nincsen olyan hely, ahol nincs semmi, teljesen egybefüggő lakóterület van. Körbenéztünk, majd kicsomagoltunk és kevesebb, mint 10 perc alatt már álltak a sátrak. Kutya sétáltatók és kocogó emberek voltak a környéken, de nem zavartattuk magunkat, több mint 40 kilométert mentünk, zarándokunk vagyunk, ha rendőr jön, csak meg fogja érteni a szituációt. A rend kedvéért a fűbe szúrtam a botomat és ráakasztottam a kagylót, ezzel is jelezve mifélék vagyunk. Alig fél óra múlva teljesen besötétedett.
