69. Clonas-sur-Vazére – Bourg Argental 35km (1821) Június 14.

2014.11.03 22:04

A tegnapi nap után nagy lendülettel indultunk neki az ismeretlennek, Le-Puy már csak pár napi séta, onnantól meg azt hallottuk, hogy rengeteg zarándok lesz, ugyanis legalább annyira híres induló pont, mint St. Jean Pied de Port. Az idő kissé lehűlt tegnaphoz képpest, de dél környékére visszatornázta magát. Ma is olyan kietlen tájakon mentünk keresztül, ahol semmi vizet és élelmiszert nem tudtunk magunkhoz vételezni, remélem ez azért változni fog, mert nem szívesen vinnék magammal mindig két napra elegendő tápanyagot. Már nagyon éhesek voltunk, amikor egy családi háznál haladunk el, amin a Gite felirat figyelt és az ott lakók éppen egy grill party-hoz készülődtek. Gondoltuk beugrunk kérni pecsétet, de persze annyira megörültek nekünk, hogy kaptunk minden finomságot. Kolbász, sültkrumpli, hotdog, saláta és bor, tökéletes ebéd volt és mintha nekünk rakták volna ide ezt a házat és a kedves embereket. Pár óra múlva elköszöntünk, mert még elég sok kilométer várt ránk a kitűzött célig. A terep innentől folyamatosan emelkedik egészen Le-Puy-ig, tengerszinttől számítva 200 métertől egészen 1300-ig, bár ez nem megerőltető két-három napra leosztva, Svájc után meg pláne. A város egy völgyben helyezkedett el, kezdett sötétedni mire beértünk és fekete fellegek is gyülekeztek a hegyek körül, az elmúlt pár napot megúsztuk eső nélkül, nem lenne jó, ha megint kapnánk az égi áldást. Kis keresgélés után meglett a hely, amiről kiderült, hogy régen az ötvenes években még egy vasút pályaudvar volt, de mára már a síneket is felszedték, mindössze az épületen látszik, hogy régen mi is volt. A nagy épület mellett volt egy kisebb házikó, ami teljesen berendezett zarándokszálláshely, hat fő kényelmesen el tud itt tölteni egy estét. Letusoltunk, elpakolásztunk, majd elkezdtem írni a naplómat, de nem tudtam befejezni, mert pár sor multán kopogott valaki az ajtón, felálltam és kinyitottam. A tulaj jött és meginvitált minket a lányuk szülinapjára, amit éppen most tartanak pár ismerősükkel a városból és nagyon szívesen látnak minket az asztalnál. Nem mindenki tudott angolul, de azért elkommunikáltunk, na és persze hatalmasat ettünk, ittunk, mulattunk. Hát ez a nap is hihetetlenül alakult, mindenféle kezdeti félelmem elmúlt, ahogyan a térdfájásom. A francia szakasz is ugyanannyira jó, mint bármelyik másik Camino útvonal, nem tudnék választani, hogy melyik a kedvencem, de még félúton se járunk, bőven van még időm ezen gondolkodni.