Éjszaka hatalmas vihar volt, marha jó, hogy végül nem kint aludtunk a szabadban. Reggelre kicsit alábbhagyott az eső, de azért még vastag birkaáztató fellegek takarták el az égboltot, a baj az volt, hogy ebben az esetben mi voltunk a birkák. Későn indultunk el, mert abban bíztunk hátha jobbra fordul az idő, de nem tette, így 9 felé erőt vettünk magunkon. Mindenhol sár volt, megint térdig sáros volt mindenki nadrágja, de azért a hangulat kárpótolt mindenkit én persze továbbra se szeretem az esőt. Arek-éket beértük egy buszmegállónál, közösen megebédeltünk és megszárítkoztunk amennyire lehetett. Pár perc múlva mintha elvágták volna az esőt, kis szellő elfújta a felhőket és kisütött a nap. Ez megfelelő morálnövelőnek bizonyult, fel is kerekedtünk és meg sem álltunk egy csodaszép kis falucskáig St. Come-ig, ahol állítólag egy donativos szálloda van! Ez a része igaz is volt, tényleg egy szálloda működött a kolostorban, vagyis egy része volt átalakítva annak, de nem volt donativos, viszont az apácák fent tartottak a szegényebb rétegnek pár szobát, ami valóban adomány alapú volt. A kis csapat összedobott körülbelül 30 eurót és elfoglalta a nagyon díszes két ágyas szobákat. A hangulat tényleg szállodás volt, bár biztosan nem olyan szép, mint a nagy épületben, de nekünk ez felért egy öt csillagos lakosztállyal. A vacsora fizetős volt, így attól eltekintettünk és inkább bejártuk a falucskát. Ezek a Francia kis faluk varázslatosan szépek, szinte eredeti állapotában vannak, úgy érzi magát a zarándok mintha pár száz évet visszautazott volna az időben, amikor a szűk kis utcákon sétál. Elég sok képet készítettünk, annyira elvoltunk, hogy sötétedett, amikor visszaértünk a kolostorhoz. Ekkor jött a slusszpoén! Épp a kertben sétálgattunk, amikor az egyik apáca odajött hozzánk, hogy még tart a vacsora, de olyan sok ételt készítettek, hogy be kéne segíteni az elfogyasztásában. Jókedvűen beültünk a sok ismerős arc közé és nekiláttunk a vacsorának. Volt kis műsor, éneklés és persze vidám beszélgetés, na persze megint szóba került, hogy honnan indultam. Egy Amerikai fickó miután végiggondolta mennyi ideje sétálok, megrázta a fejét és csak annyit mondott: „You are crazy!”
