84. Muxia – Santiago de Compostela (Utazás) Július 12.

2017.01.03 16:14

Reggel hatkor keltem, megcsodáltam utoljára a napfelkeltét és miután felkelt mindenki más is, megvártam, amíg távoztak, majd nekikezdtem a munkának. A mai napon tiszteletbeli zarándokfogadóssá váltam, segítettem takarítani és megtanultam az ezzel járó kötelezettségek nagy részét. Lehet, hogy jövőre pár hétig bevállalom a dolgot. Annával jó csapat voltunk, egész gyorsan végeztünk mindennel, nyitás előtt még a piacra és boltba is ki tudtunk ugrani. Az ebéd elfogyasztása után Rózsa még egy kis búcsú süteménnyel is meglepett. A vásárolt dolgokból készítettem még pár szendvicset, majd végső simításként összecsomagoltam minden felszerelésemet. Elbúcsúztam Annától, Rózsától és Bálinttól, majd a többi zarándoktól. Hosszú ölelések és integetéseket követve végül elhagytam a Delfin alberguet. Kellemes hat napot töltöttem el itt. Minden alkalommal nehéz elhagyni az óceánt, de a tudat, hogy jövőre visszatérek, kicsivel könnyebbé teszi az érzést. Több magyar is távozott ma a koradélutáni busszal, amivel jómagam is elhagytam az óceánpartot. Santiagoba visszaérve még bóklásztam kicsit, majd a magyarokkal együtt elbuszoztam a reptérre. Kilenckor elköszöntem tőlük, mert az én gépem csak holnap fog indulni. Felmentem az emeletre és megtaláltam a jó bevált, többször is letesztelt, biztonságos pihenőhelyemet. Bakancsot levettem, hálózsákot kiterítettem, megvacsoráztam és eldőltem. Beállítottam az ébresztőt a biztonság kedvéért, bár még sosem késtem le gépet, de biztos, ami biztos. Sokáig nem tudtam elaludni, mert bevillantak az idei év emlékezetes pillanatai. Próbáltam felfogni, vagy inkább elfogadni, hogy vége van és most már úton vagyok hazafelé.