Viszonylag korán mentünk be a városba, még mindenki aludt, így teljesen nyugiba tudtunk körbenézni. Bevásároltunk, majd megvártuk a 9 órát, amikor kinyitott a Turista információs épület, ahonnan posztoltam és még a telefonomat is fel sikerült tölteni. A városból kifele menet egy szép kőhídon sétáltunk át, majd egy sziklafalon vitt fel egy szerpentines út, így nehéz táskával a hátamon elég kemény volt, rendesen leizzadtunk mire felértünk. A terep ezután merőben eltért az eddigiektől, ugyanis elégé sivatagos lett, kopár sziklák és térdig érő homok, sőt óránként még erős porvihar is támadt, senki nem mondhatja, hogy ez a Francia szakasz nem elég változatos. Arek-el nagyon nagy egyetértés volt mindenben, ugyanakkor gondoltuk, hogy pihenni kéne vagy éppen enni, inni. Tegnappal ellentétbe ma végre találkoztunk pár kósza zarándokkal, közös nyelvet sajnos nem beszéltünk, így elég hamar leelőztük őket. A hónap utolsó napja, lassan belecsúszunk a nyár kellős közepébe, az időjárás is teljesen alkalmazkodott a tájhoz, hét ágra sütött a nap és persze sehol egy felhő, a hőmérséklet is közel 35 fok volt. Ez egészen este 7 óráig tartott, amikor is úgy döntöttünk meg állunk és majd holnap folytatjuk a vándorutunkat. Ma esti táborhelyünknek egy aranyos kis tisztás szolgált, amit körbe nyárfák díszítettek, meg egy aprócska patak, amiben meg is fürödtünk. Kell ennél több egy zarándoknak?
