Kora ébredés után nagy örömmel konstatáltuk, hogy teljesen szárazak a sátraink, ritka pillanat ez, gyorsan össze is szedelőzködtünk. Majdnem 12 kilométert lenyomtunk evés nélkül egy városig, ugyanis megettünk tegnap este mindent. Egy álomszép kis faluban Lauzerte-ben végre találtunk egy kis boltot, ami elég drága volt, de akkor már nem számított, bevásároltunk és megreggeliebédeltünk. Fizikailag már szinte semmit se érzek, a testem tökéletesen átalakult afféle sétálógéppé. Az angolom is egész jól fejlődött, napról napra vettem észre, hogy jobb, de persze ebben nagy segítség volt Arek is, ugyanis megkértem, hogy javítson ki nyugodtan, ha nem helyesen mondok vagy használok valamit. Ezt persze meg is tette, sőt néha már túlzásokba is esett, azért a magas fokú vizsgát nem akarom letenni Santiagoba. A települést elhagyva egy sötét völgybe leereszkedtünk, ahol meg tisztára trópusi időjárás volt, sűrű növényzettel és párás fülledt levegővel, nagyon érdekes, hogy az időjárás mennyire változik minden nap. A völgy után egy tisztáson vándoroltunk keresztül az ösvényen kismillió gyümölcsfával szegélyezve. Kajával ez után már persze nem volt gond, egész délután gyümölcsöket ettünk, volt ott cseresznye, meggy, barack, szilva, és minden finomság. Rendesen degeszre tömtük magunkat és természetesen a táskákat is rendesen feltöltöttük. Egyéb említésre méltó dolog nem történt a mai nap, talán még annyi, hogy estefelé elég nagy szélvihar támadt, emiatt elég nehéz volt felállítani a sátrakat a kiszemelt búzaföldön, de persze közös erővel sikerült. Vacsora meglepő módon finom gyümölcssaláta volt. Elalvás előtt még kiszámoltam, hogy párnapja jócskán 30 kilométer fölött megyünk, így egész gyorsan haladunk, valószínűleg a 100-dik napom körül fogok átérni Spanyolországban, ami még két teljes hét.
