Reggel korán keltem, mert vissza akartam érni időben az albergue-be, ahol már a többiek nagyban reggeliztek, hát csatlakoztam én is. Kilenc felé kikísértük Katát a buszhoz, majd érzékeny búcsút vettünk tőle, a kis csapat feloszlott ezennel, egy korszak befejeződött, de az új fejezet csak most kezdődött. Hippi-ből visszavedlettem zarándokká. Bevásároltunk a helyi kis boltban, majd elköszöntünk mindenkitől. A mai célállomás Muxia. Az út sok helyen ismerős volt, bár tavaly kerékpárral tettem meg, ezért némi szakaszokon végigsiklottam, de így gyalogosan alaposan szemügyre tudtam mindent venni. Mindketten eléggé fáradtak voltunk, szinte vonszoltuk magunkat, vizünk is elfogyott, de egy kedves bácsi megtöltötte nekünk, sőt még ajándékba is kaptunk egy kis gyümölcsöt. A trópusi hangulat végig megvolt, párás fülledt idő, folyamatos izzadás, emiatt sokszor éreztem úgy, mintha egy Csendes-óceáni kis szigeten lennék felfedező. Délután öt óra felé láttuk meg a házakat, de mire elértük a Delfín-t már hat óra is volt. Becsekkoltunk az albergue-be, Ági köszöntött minket, aki már roppant otthonosan mozgott itt. Nagyon sok magyar volt itt megint csak, Zsuzsi is itt volt már, Peti, Mariann is ideért, sőt akadt pár új arc is. A nagy utamra való tekintettel Balázs, az albergue tulajdonosa megüzente Ádámmal, aki a másik önkéntes most, hogy a szállásköltségem kedvezményes lesz, így gyorsan ki is választottam egy ágyat. Lepakoltunk, körbejártunk, majd a boltból egy nagy adag Sangria alkatrész szállítottunk a szállásra, amit el is készítettünk. Este az egész csapat elment a naplementét megnézni, ez természetesen itt is hagyomány, sőt szerény véleményem szerint itt talán még szebb. Este laza csevej közepette elpusztítottuk az össze Sangriát.
