136. Santiago de Compostela – Pontecesures 29km (3705) Augusztus 20.

2015.02.04 19:11

Éjszaka iszonyatosan hideg volt, minden ruha rajtam volt, még a sapkát is felvettem, de úgy is fáztam, többször arra riadtam fel, hogy ráz a hideg. Hosszú éjszaka volt, nyolc óra után másztam csak ki a sátorból, ami persze ismételten csupa víz volt, de ez már megszokott dolog. Jeremy is előmászott, persze ő is nagyon fázott éjszaka, de most hogy felkelt a nap és egy könnyed reggeli torna után már nem fáztunk, egészen kellemes volt az idő. Húsz perc alatt már bent voltunk a főtéren, ahol rengeteg zarándok mászkált, de sokan voltak táska nélkül is, gondolom pihenő napot töltik. A zarándok irodába is elnéztünk, majd Jeremy becsekkolt abba a szállásra, ahol körülbelül két hete Katával aludtam. Délután kettő órakor elindultam Fatima felé, a jelek szinte nem is voltak a városban, még a Finisterre-ben kapott könyvnek se vettem sok hasznát. Jeremy persze elkísért a város határáig, ott viszont búcsút vettünk egymástól, még utoljára készült egy kis videó felvétel meg pár fotó. Furcsa érzés volt tudni, hogy innentől maximálisan csak magamra számíthatok és mivel ellenkező irányba tartok biztosan nagyon magányos is lesz az út. Félelem nem volt bennem, sőt inkább kissé eufórikusnak mondanám, ha az érzésemet mindenképpen szavakba akarnám foglalni. Szépen haladtam, a város után persze rendes jelző kövek voltak, annyi volt az extra, hogy a köveken lévő kilométerek nem fogytak, hanem növekedtek. Aranyos kis falucskák és kis szűk utcácskákon vitt az út, sok zarándok is jött velem szembe, kérdezték is páran, hogy eltévedtem-e, de megnyugtattam őket, hogy tökéletesen biztos vagyok a dolgomba. Estefelé próbáltam egy albergue-t találni, de a legtöbb tele volt, így addig mentem, amíg nem találtam olyat, ahol volt szabad ágy. Mindenképpen akartam keresni normál szállást, mert már három napja nem volt alkalmam fürödni és nem ártana tiszta ruhát is felvenni. Pontecesures egy picike város egy hegy oldalába, hosszan kellett felfelé menni a lépcsőkön, de a tetején az utcák másik végénél volt egy szálláshely, ami ideálisnak tűnt. Bementem és szerencsére volt még két szabad ágy, így gyorsan be is vágódtam az egyikre, összeszedtem a koszos ruháimat és kézzel mindent kimostam, majd egy jól megérdemelt hosszú forró zuhany következett, ami annyira kivette az erőmet, hogy percekkel később már aludtam is.