Gyors reggeli után még napfelkelte előtt felkerekedtünk és nekivágtunk a mai napnak. A táj nem volt túl változatos, hosszú órákon át szőlő földen sétáltunk keresztül, természetesen ettünk is belőle rendesen, valószínűleg nem is fogunk ma sokat vásárolni, bőven elég, amit a természet és a helyi termelők adnak nekünk. A jeleket is egészen jól tudtuk követni, sőt az idő is tökéletes volt a hosszú sétához, borús volt az ég, de eső egyáltalán nem volt, kellemes kiegyensúlyozott nap volt. A szőlőt délutánra leváltotta hatalmas paprika és paradicsom ültetvény, ezeket már leszüretelték, de azért bőven maradt még az arra járó zarándokoknak is. Óriási méretű paprikákból egy jó nagy szatyorral szedtünk, legalább két napig elegendő lesz, de hogy leteszteljük kisétáltunk egy horgászhelyre és egy nádból épített bungalóban ebédeltünk meg, a helyi horgászok még kis alkohollal is megkínáltak. Santarém már nem volt messze, látszódott is a domb, aminek a tetején helyezkedik el, ez persze kicsit csalóka volt, mert még jó két egész órát sétáltunk mire elértük. Romos, koszos külvároson gyorsan átrohantunk, sok hajléktalan és kóbor kutya mászkált mindenfelé, egyáltalán nem éreztük magunkat biztonságban, viszont ahogyan felértünk a domb tetejére, ez az érzés teljesen elmúlt. Mintha egy másik városban lennénk, parkokon és díszes épületek, Portugáliára jellemző kék csempés templomok közt haladtunk el, egészen a Santa Casa-ig, ami afféle idősek otthona, ez a tűzoltóságokon kívül, ahol zarándokként meg lehet szállni. Kis városnézés után egy kilátónál is megcsodáltuk a tájat, amin napközben keresztülsétáltunk. Bevásároltunk mirelit pizzát, amit vacsora gyanánt elfogyasztottunk a kissé furcsa szlovén leánnyal, aki szintén ezen a szálláson szállt meg. Kis beszélgetés és egy-két pohár bor legurítása után viszonylag hamar lezártuk a mai napot. Elalvás előtt még sok gondolat forgott a fejemben, furcsa a tudat, hogy napokon belül otthon leszek, néha úgy éreztem mintha évek óta sétálnék, mintha egy véget nem érő utazás lenne, ami most mégis elkerülhetetlenül véget fog érni. Ha az emlékeim megmaradnának és visszautaznék az út legelejére, valószínűleg akkor is végigmennék még egyszer, ez a sok minden, amit átéltem, egyszerűen fantasztikus. Hálás vagyok minden napért és végtelenül örülök minden embernek, akit megismertem.
