Másnap vidáman indult a nap, még szürkületben reggeliztem egy nyitva lévő pici kávézóban, még a nap se kelt fel, furcsálltam is, hogy nyitva van, de a tulaj elmondta, hogy a zarándokok miatt már megszokta és hiába nyáron nincsenek sokan mégis kinyit és lám mégis csak akadt olyan, aki betért. Délelőtt egy erdőn sétáltam át, olyan kellemes idő volt, hogy a húsz kilométeres távot pár óra alatt abszolváltam. Puebla de Sanabria-ba bevásároltam meg elfogyasztottam a kis ebédemet, majd egy útlezárás miatt le kellett térnem a kijelölt ösvényről egy elég főútra, ezen persze jelek se voltak, aminek nem nagyon túlzottan örültem, de pár óra múlva egy nagy susnyáson illegálisan mégiscsak visszajutottam, ugyanis megpillantottam egy sárga nyilat pár méterrel arrébb. Ennek következménye jó pár karcolás volt a lábamon, de persze nem érte meg, pláne azért nem, mert nagyjából tíz perccel később a jelzések visszavezettek pontosan ugyanarra az útra, amiről korábban letértem. Jelzések ezután se voltak jellemzőek erre a szakaszra, de szerencsémre belebotlottam Cristina-ba egy szőke spanyol leányzóba, akinek szuper applikációi voltak a telefonjában, amit követve pontosan tudtuk a helyes irányt. Nagyon törte az angolt, ezért sokat nevetgéltünk, de tökéletesen meg tudta magát értetni, inkább nekem kellett kicsit visszafognom magam és egyszerűbben kifejezni magam, nem mintha kiváló angollal rendelkeznék, de úgy tűnt, hogy ide az is sok volt. Kiderült, hogy ö ma indult el Puebla de Sanabria-ból és hogy ez az első camino-ja, persze utána rákérdezett, hogy én hogy állok a témával, ekkor széles mosollyal az arcomon megemlítettem, hogy már jó pár napja úton vagyok. Jó pár kilométer múlva, hat óra körül beértünk Lubián-ba, egyből meg is találtuk a zarándokszállást és sok-sok emberkét, akik az épület körül vagy teregettek, vagy olvastak, vagy éppen ettek, ahogy az szokott lenni egy ilyen helyen. Hamar asszimilálódtunk, összeismerkedtünk mindenkivel, Silvia és Savio Olaszországból jöttek, David és Raffael Spanyolok voltak és volt egy csöndes Japán öreg, nem sokat beszélt, de látszott rajta, hogy nem éppen tegnap indulhatott el. Nem voltunk sokan, de fantasztikus hangulat volt, este még zenéltünk is a csillagok alatt és persze elfogyasztottunk három üveg bort.
