Az ébredés sokak számára ismerős lehet, de ezen az úton eddig nem tapasztalhatta a társaság. Mondhatni tipikus, hogy négy órától már hangos beszélgetés, lámpával világítás és nejlonokkal csörgés volt jellemző az újakra, mindenféle tekintet nélkül azokra, akik még akarnának pár órácskát alukálni. Én még úgy is felriadtam párszor, hogy befelé fordulva próbáltam aludni füldugóval, el lehet képzelni, hogy a többiek mennyire járhattak sikerrel. Páran jól fel is húzták magukat, még egy kisebb kiabálás is volt. Végül fél hét felé mi is elhagytuk a szállást és megkezdtük a mai elég könnyűnek ígérkező napot, ami többnyire laza terepen és viszonylag elviselhető időben fog zajlani remélhetőleg. Az első pofon a városból kifelé ért minket, éppen, hogy elhagytuk a főutat egy nyílegyenes útszakasz következett fel a hegyre, jó tizenöt fokos emelkedőn. Egyeseknek annyira nehezen ment, hogy hülyeségeket beszéltek végig, szinte az egész szakaszon röhögtünk. Felértünk és az első lehetőségnél szépen megpihentünk. A mai etap többi részében nem volt sok említésre való dolog, talán annyi, hogy az előbb említett emelkedő után, nagy tempóval dél körül már Cea-ban voltunk. Nem akartunk többet menni, mert hallottuk, hogy van egy strand a városka szélén és talán megérdemeljük, hogy a délutánt lazulással és pancsolással töltsük. Gyorsan kimostunk, kiteregettünk, majd bő tíz perc múlva már ugrottuk is a fejest a medencébe. Szuper délután volt és ezt csak tetőzte, hogy visszatérve az albergue tetejére felvittünk padokat és egy asztalt és ott vacsoráztunk meg, majd jóllakva ejtöztünk kicsit három üveg bor társaságában, amikor hirtelen a semmiből ott termet Joshida és mindenkinek kiosztott egy –egy színes papírt. Origami oktatást tartott nekünk a mester, akiről azt is megtudtuk, hogy ő tényleg egy szenszej és japánban tanít egy iskolában. A hajtogatás több-kevesebb sikerrel, de végül mindenkinek meglett a kis madárkája. Annyira megtisztelve éreztük magunkat és annyira nagy pillanat volt ez nekünk, hogy készítettünk egy nagy csoportképet. A hét szamuráj és a mesterük lett a címe. Az egyik legjobb hangulatú napot tudtam magam mögött, remélem innentől ez csak még jobb lesz.
