Reggel nyolckor a srácokkal együtt indultunk meg a központ felé, ahol reményeink szerint megtaláljuk a jelet, ami kivezet majd minket a városból. Ők az egyetemre mentek, mi pedig Santiagoba. Az eső rendhagyó módon persze ma is szakadt, elején számoltam az esős napokat, de mára már belefáradtam. A jelzést megtaláltuk, majd majdnem három egész órán át mentünk az autópálya és a folyó közti bicikli úton. Ezen a környéken rendesen odafigyeltek a zarándokokra, mivel nagy táblák, nyilak, sőt pecsételő állomások is voltak. Az egyik táblán még meghirdetett donativo-s szálláshely is volt, alatta meg akkora sárga nyíl, hogy szerintem az űrből is látni lehet. Mivel egész nap esett és nagyon nem volt hangulatunk vizesen sétálni, így csak a hirdetett szálláshelyig mentünk el. Kora délután elfoglaltuk a helyünket, majd egyesével kimentünk a kisboltba, mert az épületet éppen renoválták és elég sok rosszarcú munkás mászkált fel alá minden szobába. Nem mintha nem bíznánk bennük, de nem bízunk bennük. Persze semmi gond nem volt, a tulaj is nagyon rendes forma volt, mutatott fotógyűjteményt is a sok itt megszálló vándorról. Délután beesett egy furcsa Lengyel zarándok, aki állítása szerint majd csak Le-Puytól fog konkrétan sétálni, addig meg stoppal, busszal. Késő este még egy magyar párral is találkoztunk, akik itt a faluba laknak, kicsit elbeszélgettünk velük, majd nagyjából 10 után elköszöntünk és vízszintesbe helyeztük magunkat. Ma kicsit rápihentünk a tegnapi pihenő napra.
