Természetesen kihasználtuk a lehetőséget és jó sokáig aludtunk, Tünde persze elment munkába és ránk bízta a házat. Csodálatos napnak ígérkezett a mai, sehol egy felhő, csak a szikrázó napsütés. Bálint délelőtt elment sétálni én meg kifeküdtem az erkélyre napozni és olvasni. Bálint mikor visszaért lelkesen mesélte, hogy magyarokba ütközött, akik meghívtak minket vacsorára. Hamar eltelt a délután, meg is jelentünk a családnál az említett időpontban, ahol megismerhettem Melindát és kis családját. Fantasztikus vacsorát készített nekünk és egy újabb szuper családias hangulatú estét köszönhetünk nekik. Hamar elrepült az este, kislányai is már elaludtak, egész késő volt már amikor elbúcsúztunk és hazaballagtunk. Bálint éjfél fele vonult el aludni, de én még Tündével majdnem hajnal háromig trécseltem. Holnap elvileg átlépünk Franciaországba, amiről az elmúlt pár hétben elég sok rosszat hallottunk, miszerint nem nagyon szeretnek angolul beszélni, meg nem kedvelik a külföldieket. Őszintén megmondva rendesen aggódtam is a dolgok miatt, mi lesz, ha tényleg nem lesz ilyen egyszerű, mint eddig. Egyikünk se beszél franciául, lehet komoly nehézségekbe fogunk ütközni. Sok gondolat kavargott a fejembe elalvás előtt, de azzal lezártam, hogy ez az út úgyse állit legyőzhetetlen akadályt elénk, bármi jön azzal meg fogunk tudni küzdeni, ebben teljeséggel biztos vagyok és ha már idáig eljutottunk, akkor ha törik ha szakad folytatjuk az utat bármilyen is lesz. Holnap új fejezet indul a zarándoklásunkba, és úgy érzem készen állok az új megpróbáltatásokra.
