1-10

2014.04.07 05:00

Reggel öt óra előtt kelt a csapat, az este összecsomagolt zsákjaink végső simítás után a hátunkra helyeződtek. Könnyű hajnali séta után a vonattal a Keleti pályaudvara érkeztünk, ahol Kata és Juti már várt minket. Tőlük kaptam a zöld pólót, amiből később az alvós pólóm lett! Hét óra felé elindultunk Buda irányában gyalogosan, menet közben még voltak csatlakozok. Csak nyolc óra után értünk a Clark Ádám térhez, ahol meglepően sokan vártak, egyes számítások szerint a 18-at is elérte a létszám! Búcsúzás, felvarró osztogatás és fotózás után megkezdődött a nagy út, végül is jó 10 fő tartott velünk. A hangulat kivételesen jó volt, mindenki mindenkivel csevegett, nagyjából együtt is haladtunk. Normafa után páran felhagytak a kiséréssel, majd Pátyi erdőn átérve továbbiak is, Csilla is itt hagyott fel a kiséréssel. A Töki egyenesen már lassan haladtunk, mert sok fotó készült, de végül csak beestünk Tökre, ahol egy családnál aludtunk, ahol az óta már Albergue üzemel. Kerti party, bor és sütögetés várta a kis csapatott, ami az első fárasztó nap után nagyon jól esett mindenkinek. A tulaj hármunkat Töki lovaggá ütött, hagyományos középkori karddal és felszereléssel. Sir Péter, sir Attila és sir Bálint most már lovagként folytatja küldetését. Remek kis első napot tudtunk magunk mögött.

2014.04.08 09:00

Viszonylag későn indultunk el, ami betudható a tegnap esti dáridónak, detoxikálóban se végezte senki, szóval teljes létszámmal leselkedtünk neki a második etapnak. Ma kicsit szanaszét szóródott a csapat, volt, hogy a kis klikkek közt kilométerek is voltak, de ezzel semmi gond sincs, mindenki tudta, hogy hol lesz a szállás. Ettől függetlenül remek volt ma is a hangulat. Viola és Levente rengeteg szép fotót készített, külön köszönet nekik a dokumentálásért.  Már kora délután elértük Tarján határát, ahol az Öreg Favágó étteremben elfogyasztottuk a vacsorát. A szállás ugyan ott volt, ahol a korábbi utamon is megszálltam. Tavaszi idő volt egész nap, de azért estére rendesen lehűlt az idő, nem bánom, hogy nem kell még a sátrat használni. Fizikailag mindenki jól bírja, egyenlőre nincsenek vízhólyagok se, remélhetőleg ez így is marad. A táska súlyát kicsit érzem, még szokni kell, remélhetőleg ez is el fog múlni. A nekem készített zarándokbot is nagyon jól teljesít, remélem sokáig fogja bírni.

2014.04.09 08:00

Borús idő volt, de ez nem vette el senki kedvét az úttól. Ma már különböző időpontokban indultunk, de az erdő határában utolértük egymást. Vértestolnán betértünk a helyi kocsmába megmelegedni, ettünk hatalmas lángost, majd teli pocival a Gerecse felé vettük az irányt. Fent a rotundánál ketté vált a csapat, jómagam Vértesszőlős felé mentem többedmagammal, a csapat nagy része viszont Baj felé. Az előember-telepet is sikerült megnézni, amivel elég sok idő elment, de utána belehúztunk a kerékpárúton. Kis erdőn keresztül ballagva megláttuk az Öreg-tavat, ami mellett szürkületben még a Kemping-et is megtaláltuk. Ma este is étteremben ettünk, amiről le kéne már szokni, mert nem a leg költséghatékonyabb, de úgy voltunk vele, hogy a magyar szakasz még bemelegítő rész, meg különben is el kell szórni azt a sok forintot, mivel később nem sok hasznát vesszük. A szállásunk egy nagy faházban volt, elég kellemes kis este volt.

2014.04.10 08:00

Kicsit szétszórtan indultunk el, jó egy óra volt mire beértünk Tata központjába. Megrohamoztuk a pékséget, majd kellemesen mindenki elfogyasztotta a zsákmányát. Tíz óra is elmúlt mire konkrétan elindultunk a városból kifelé. A jelzések természetesen hibátlanok voltak, ahogyan eddig is. Az utcákban a fák csodaszépen virágzottak, igazi tavaszi nap volt. Jó tempót diktált a kis csapat, elég hamar beestünk Mocsára, ahol Nyuszi atya fogadott minket minden jóval. Kaptunk gyümölcsöt is, kell is mindenkinek a vitamin. Kellemesen elbeszélgettünk meg felmelegedtünk, ami jól is volt, mivel elég szeles volt egész nap az idő, meg az eső is szemerkélt néha. A botomon észrevettem, hogy mozog a végébe a szög, és mintha picit meg is lenne repedve a fa. Nagyigmándra beérve érzékeny búcsút vettük Jutitól, aki csak eddig tudott velünk jönni, itt tudatosult bennem, hogy hamarosan már csak hárman maradunk és igazából elkezdődik a mi kis utunk. A szállás ugyanott volt, mint a téli utamon, jó kis matracos szálláshely. A komfort zónából kilépés már egészen gyorsan bekövetkezett.

2014.04.11 07:00

Hajnali három felé Bálint elindult, mert nem volt álmos, de ettől eltekintve nyugodt éjszakánk volt. Reggel bevásároltunk, megreggeliztünk, majd folytattuk utunkat. A csapat itt se ment már együtt. Etén be akartam köszönni a családnak, akik befogadtak télen, de persze többedmagammal be lettem invitálva egy kis palacsinta evésre és házi pálinka ivásra. Nagy durcásan beleegyeztünk, hát mit ne mondjak nagyon jól esett! Még elvitelre is kaptunk 1 liter pálinkát és 2 liter bort, ami nem fog sokáig tartani ezt már akkor tudtam. Az útravaló elcsomagolása után elbúcsúztunk, majd visszatértünk az eredeti irányba. A délután roppant derűsen, iszogatva telt, de gondolom ezt mindenki sejtette. Kisbérbe viszonylag későn értünk be, ennek oka valószínűleg a plusz súly a táskánkba, amit próbáltunk könnyíteni az úton több-kevesebb sikerrel, de amint a szálláshelyen megláttuk a többieket, tudtuk, hogy minden bizonnyal ők is segítségünkre lesznek ebben a projektben. A végeredmény az volt, hogy a készlet több mint felét elpusztítottuk és ennek végeztével mindenki aludt, mint a kisangyal.

2014.04.12 10:00

Reggel elkezdtük a Másnaposok negyedik részének forgatását, ugyanis nem nagyon kellett rájátszani a szerepünkre. Kisebb erőségeken keresztül vezetett az út, amíg egy kellemes borvidékre tévedtünk, megannyi borospince közé. Nem is kellett sok idő mire a fűben ülve finom házi bort szürcsölgettünk. A házigazdánk kiosztott mindenkinek üvegpoharat és majdnem végigkóstoltatta velünk a pincéjében lévő össze bor fajtát. A másnaposságot felváltotta újból egy kellemes bódultság, ami szinte a nap végéig kitartott. A dülöngélő és egymást jobbról-balról támogató részeges csapatunk a nap hátralévő részében marhacsorda alakzatban próbálta tartani az irányt. A horda ma is nagyon szétszéledt, voltak akik már órákkal korábban célba értek. Sötét volt már és az alkohol szintünk is kevesebb volt mire beestünk a Pannonhalmi szállásunkra, úgyhogy döntést hoztunk és gyorsan orvosoltuk a dolgot. Meghúzta mindenki a pálinkás flakont. A matracok kényelmes menedéket nyújtottak a megfáradt „alkoholista” zarándokoknak.

2014.04.13 08:30

Reggel a csapat nagy része elindult, de én még maradtam Katával, mert a pap csak nyolc felé jött a kulcsért. A délelőtti órákban behoztuk a lemaradásunkat a kisebb hegymenetek ellenére is. Miután csatlakoztunk a csapat töredékéhez, együtt folytattuk az utat. Győr előtti horgásztavak körül egy hatalmas nádas terület van, amin keresztül kell vágtatni. A közepénél járhattunk amikor kisebb tűzre lettünk figyelmesek, sehol senki nem volt a környéken, így hívtuk a tűzoltóságot. Húsz perccel később mikor már majdnem kiértünk, akkor láttuk, hogy jönnek is a tűzoltók, valószínűleg nem volt nagy probléma az oltással. Napi kis kaland letudva gondoltam én, amikor az órára nézve feltűnt, hogy bizony késésbe vannak Violáék, ugyanis nekik 50 perc múlva indul a vonat Győrből és az állomás még legalább 6 kilométer a jelenlegi helyzetünktől. Mondtam nekik, hogy elég nagy sebességet kell diktálni, hogy elérjük, de nem lehetetlen. Elindultunk őrült nagy sebességgel az állomás felé. A gátról leérve a városon át végül elérték a vonatot, sőt még jegyvásárlás is belefért. A botomat rendesen megviselte az eddigi út, szabályosan végigrepedt az alja és furcsa csörgő hangot ad ki. Bevártam a többieket, közben elintéztem, hogy egy Jóga-teremben tudjunk aludni. Köszönet érte. Katától is érzékeny búcsút vettünk, ő volt az utolsó kísérőnk, most már hárman maradtunk.

2014.04.14 11:30

Ébredés után a helyszínhez illően jógával indítottuk a napot. (jóga tanáromtól kaptam az úthoz egy kis leírást a megfelelő gyakorlatokhoz) Fél 10 magasságában egy túra boltban megvettük a túra szandálokat Bálinttal, közben Attila egy másik boltba ment, ahonnan túrabotokat hozott mindenkinek. A tervem az, hogy a saját zarándokbotomat most már elviszem Lébényig és ott mondok neki végső búcsút. Csatlakozott hozzánk Gyuri, akivel tavalyi Spanyol utamon találkoztam. Elvileg két teljes napig jön majd velünk, hiányzott neki a Caminos hangulat. Amint felértünk a gátra hatalmas szélvihar támadt, majdnem lefújt minket, olyan erős volt, de nem adtuk fel, megküzdöttünk a természettel. Szerencsére a kis flaskámba volt még egy kis pálinka, ami megadta a kellő motivációt. Ez a szakasz mindig hosszúnak tűnik, de így szélviharban, kapaszkodva még inkább. Estefelé értünk csak be Lébénybe, ahol még éppen elértük a boltot zárás előtt. A botomat betámasztottam a zarándok múzeumba és elbúcsúztam tőle. Gyuri remek kis vacsorát főzött nekünk, tudni illik ez a szakmája. Jóllakottan dőltünk el, mint a rohadt nád. Fűtés nem volt, hideg viszont igen, úgy hogy a tűzhellyel melegítettük be a kis helyiséget.

2014.04.15 07:30

Nyolc nap után totál ismeretlen helyen haladtunk, a jelek továbbra is tökéletesen követhetőek. Két különböző út is van Mosonmagyaróvár felé, de úgy határoztunk a rövidebbet válasszuk. Az idő elég hűvös és szeles volt, olyan igazi tavaszias, lehet azért mert Április van. Viszont nagyon lógott az eső lába, de szerencsére megúsztuk, épp beértünk egy kocsmába, amikor leszakadt az ég. Egy óra múlva el is állt, akkor kiléptünk és meg se álltunk a városig. Gyuri itt elköszönt és a pályaudvar felé vette az irányt, mi meg hárman a kollégámhoz, aki vendégül lát minket a következő két napban, ugyanis egy pihenő napot is el fogunk tölteni itt. Az este persze nem maradt el a töménytelen mennyiségű alkohol meg a hatalmas zabálás, ha jól emlékszem pizzát rendeltünk, de ezt csak onnan tudom, hogy reggel láttam az üres pizzás dobozokat. Elfogyott minden alkohol, lehet nem is baj, az elmúlt pár napban rendesen mérgeztük a májunkat. Kipihenve, józanul indulunk majd neki Ausztriának!

2014.04.16 12:00

Délelőtt másztunk elő, laza reggeli után Attila elment a cipészhez én meg a rokonaimhoz, akik mindössze két utcával laknak odébb. Délelőttöt ott töltöttem, kaptam finom ebédet, vittem a többieknek is, meg persze jó nagy flakon pálinkát, biztos, ami biztos. Rendes pihenő napunk volt, kihevertük az elmúlt kilenc nap fáradságát, meg persze megkóstoltuk az újonnan beszerzett pálinkát is. Vendéglátónknak, Pistának még egyszer köszönöm a lehetőséget. Holnap nagy nap lesz, átlépjük a határt és megkezdődik a nagy kaland!