Az út elött
Számolom a napokat…
Már csak 53 nap van indulásig…
A nap minden órájában eszembe jut a közelgő utunk, ilyenkor rendszerint értetlen zavart arckifejezésekkel konstatálják kedves munkatársaim az arcomra ült vigyort.
A munkahelyen egész jól viselték bejelentésemet és megnyugtattak, hogy várnak...
Körülbelül 130 naptól kezdtem el számolni a napokat, akkor soknak tűnt, de már a felénél is kevesebb van hátra.
Felszerelésből is alig hiányzik már valami, szinte már indulásra készen vagyunk.
Ismerősök nagy része már tudja, hogy itt hagyom kis hazánkat jó fél évre.
Legtöbben biztatnak, de akad olyan is, aki nagyon aggódik…köszönöm nekik, de NEM KELL! :D
Minden úgy fog alakulni ahogyan kell neki, semmi baj nem lesz.
Hétvégén fantasztikus embereket ismertem meg, nagyrészük már megjárta Spanyolországban a Caminoját.
A kisebb túra alatt nagyon Caminos filling volt, szinte már olyan érzés volt, hogy elindultunk és csapatba tömörülve a legközelebbi alberque-t keressük.
Minden vasárnap szerveznek túrázást.
Azt hiszem indulásig megvan a hétvégi programom!
A weblapom alakul, sok tippet és pozitív visszajelzést kapok, köszönöm mindenkinek.
Valamiért úgy ált be a dolog, hogy három naponta írok, de gondolom, majd ahogyan egyre közelit az indulás időpontja, majd úgy is besűrűsödik a dolog.
Munkahelyemen egy kedves kollégámtól kaptam egy speciális dolgot az úthoz, ez pedig egy hőlégballon anyagából saját kezűleg vart zsák, amibe ha bele bújok a hálózsákommal együtt garantáltan bent tartja a meleget. A súlya nevetségesen kevés és majdnem egy gyufásdoboznyi méretűvé össze lehet hajtogatni. Ezzel még egy kisebb probléma megoldódott, akad még pár semmiség, de még van néhány hetem.
Vasárnap újabb Caminos túrának nézünk elébe és, ha minden igaz kapunk pár útikönyvbe betekintést.
Elég nagy útra készülünk, gondoltuk valami kitalált szimbólumot vagy zászlót, esetleg mindkettőt rendelünk az eseményhez, ami alatt büszkén mennénk keresztül fél Európán. A project jó pár hete elkezdődött, voltak kisebb-nagyobb komplikációk, de az alap koncepció változatlan maradt. Megszületet a logó ötlete, amiből felvarró lesz, illetve a zászló terve, amit a zsákunkra fogunk erősíteni. Ezúton is köszönjük Kazi Levinek a segítséget a tervezésben és kivitelezésben, köszi!
A termékek, ha már hívhatom így, éppen gyártási fázisban vannak, napok kérdése és fizikai formában is magunkénak érezhetjük. A felvarróból tervezünk mindenkinek adni az úton ajándékba 1-1 darabot köszönésképpen, mert sokat jelent nekünk hogy elkísértek minket egy darabon. Remélhetőleg tetszeni fog mindenkinek és egy maradandó relikviaként fog díszelegni mindenki otthonában!
Szabadságot vettem ki a mai napra, így végre sikerült beszerezni az EU-kártyát és elindítani az egy éve lejárt személyi igazolvány megújításának folyamatát. Mindössze 3 hetet kell rá várni, szerencsére még éppen időben leszek. Tüdőszűrésen se voltam évek óta, ezt is sikeresen pótoltam. Egész hasznosan telt a mai nap, a hiányzó profi túra zoknikat is megvettem egész jó áron, mondjuk futottam vele pár kört, de sikerült és ez a lényeg. Amit még venni akarunk, azok a rozsdamentes edények és kempinges gázos főző/forraló berendezés. Végre mondhatom, hogy a személyes felszerelésem teljes, most már csak a visszaszámlálás maradt.
A kapott útikönyvek térképeit lefotóztam és el is kezdtem A5-ös méretű lapra rászerkeszteni. A kész oldalakat majd lelaminálom (vízhatlanítom) és máris kész van egy ragyogóan használható praktikus térkép. Országonként mindössze csak 4-5 oldal lesz, ami súlyban elhanyagolható. Nem halad valami gyorsan a dolog, de legalább kitölti az időmet.
Fogászatot is látogatom mostanában, nem árt az út elött rendbe rakni magam, nehogy ott legyen valami baj. Lassan, de biztosan közeledünk az indulás napjához!
Annyira jó érzés, hogy mindenki támogatja a tervünket, bár még konkrét szponzorokat nem sikerült szerezni, de csak idő kérdése. Nekem konkrétan sokkal jobban számítanak a nem anyagi jellegű támogatások, értem ez alatt például a Jóga tanárom edzés tervét, amit esténként fogunk gyakorolni, vagy mondjuk a túra botot, amit külön nekem készül bodzafából. Sorolhatnám még estig azt a sok-sok mindent, amit magammal viszek. Köszönöm mindenkinek!!!
A tervezett 5200 kilométeres sétánk körülbelül 10 millió lépést jelent, ami így elsőre soknak tűnik, de jobban belegondolva rájön az ember, hogy 10 millió lépés az marha sok! A bakancsomban körülbelül 1500 km van és már a sarkánál meg van kopva. Ezen megfigyeléseket szem előtt tartva, nagy eséllyel az út felénél bizony újabb bakancs vásárlásához kell folyamodnom, annak ellenére, hogy a túra szandálom is aktív szerepet fog játszani. Remélhetőleg a lábam nem fog elkopni.
Pontosan 30 nap múlva megindulunk Santiago felé. A Lébényig velünk tartók száma még mindig nem végleges, úgy 9-13 fő közt lesz, de úgy vélem az indulás napján tudjuk meg konkrétan, hogy mennyi is a létszám. Lesznek olyanok is, akik egészen a határig is velünk jönnek, majd ott integetve veszünk búcsút tőlük és kelünk át a hármas határon.
Múlt éjszaka egy elég furcsa visszatérő álmom volt, ami sokszori változás ellenére valahogy mindig ugyanolyan, de a végét sose látom. Álmomban egy hegy tetejéről kémleltem a tájat és egy picike tavat a messzeségben, aminek a közepén volt egy sziget és azon egy kis házikó. Éreztem, hogy valamiért oda kell mennem, ezért el is sétáltam odáig, majd a parton beszálltam egy csónakba, de féltem, hogy a cuccaim vizesek lesznek, ha felborulok.
Pár méteres evezés után kisebb hullámok kezdték mozgatni a hajót…
…Sajnos az álmom nem fejeződött be, mindennap reménykedek, hogy visszatérő álomként visszatér, de nem akar, lehet, hogy ahogyan a napok fogynak, majd az álom is úgy alakul ki az indulás napjáig.
A hátralévő 26 nap alatt kicsit fokozom az edzést, úgy hogy a vasárnapi séták mellett most már szombatra is tervbe vannak kisebb-nagyobb túrák. Igazából nem is edzés ez, csak már annyira úton lennék, meg annyira élvezem, hogy minél többször akarom csinálni. A végén tényleg teljesen el fog kopni a bakancsom, aztán mehetek papucsba! :D
Tíz munkanap van még, ezt már fejen állva is át fogom vészelni, szerencsére a hét folyamán több ízben is megerősítették, hogy biztosan várnak vissza az út után. Az utódom betanítása folyamatban, szerencsére nagyon jó választás volt, semmi baj nem lesz vele. Eközben Valentine zarándoktárs is ügyködött, szerzett is három különböző támogatót, akik anyagilag is szponzorálják küldetésünk. Minden nagyszerűen alakul, már csak a napok telhetnének gyorsabban.
Sok dolog történt és változott az elmúlt 3-4 napban, de mielőtt bárki megijedne, elárulom, hogy az indulás időpontja változatlan. A zászlók, sapkák és felvarrók elkészültek és álomszépek lettek. A hőlégballon hálózsákom le van adva varrónőnek, aki még tökéletesre varázsolja az indulásig. A térképkészítés ügyében kicsit módosítottunk, konkrétan nem csinálom meg laminálva, inkább országonként fogjuk beszerezni útikönyveket, egyrészről egyszerűbb is meg a leírások is nagyon hasznosak lehetnek. Idővel, ha nagy súlyt jelentenek, fogjuk magunkat és hazaküldjük postai úton. A csapat létszám is folytonos változásban van, de szerencsére van elég felvarró. Közérzetem csodás, ahogyan fogynak a napok, biztosan egyre jobb és jobb lesz. Legyen szép napotok, jókedvet és boldogságot mindenkinek!!!
Sok teendőm akadt az elmúlt időben, ezért maradt ki pár nap, de most mindenki megelégedésére pótlóm elmulasztott bejegyzésemet. Utolsó hetemet töltöm a munkahelyemen, még egy hatalmas nagy leltár vár rám, aztán legalább fél évre letészem a lantot! El se hiszem, de már két hétnél is kevesebb nap van indulásig, iszonyat gyorsan eltelt az idő. Tervezünk még egy főpróbát az indulás előtti héten, amiben sátorfelállítás-szétszedés, teljes menetfelszerelésben való túrázás és természetesen sátorban alvás is szerepel.
Elkezdődött a végső visszaszámlálás! Holnap van az utolsó munkanapom, aztán már csak pihenéssel tarkított ügyintézések várnak rám. Azzal, hogy vége a melónak, úgy érzem, egy olyan szintű sziklát gördítek le a vállamról, hogy azt szavakba se tudom önteni, hogy milyen hatalmas megkönnyebbülés lesz. Fejben már teljesen az útra fogok tudni készülni. Az indulás előtti szabad héten a felkészülés és edzés mellett sok-sok ismerős látogatás is tervek közt van. Annyi sok ismeretlentől és ismerőstől kapok egyaránt biztatást és támogatást, hogy lassan már ott tartunk, hogy tervezzük a következő utunkat. :D
Tegnap este legkedvesebb ismerőseim/barátaim megleptek egy szolid búcsú bulival, köszönet a szervezőnek és mindenkinek, aki jelen volt! Éjszaka értem haza, reggel meg korán keltem az utolsó kis túrám miatt, elégé kialvatlan voltam, de megérte, mert fantasztikus volt. Jövő hétre pihenés mellett még távolabbi ismerősök látogatása és a halogatott ügyek intézése marad. Egy hét múlva ilyenkor már szinte ugrásra készen várjuk, hogy teljenek az órák és végre reggel legyen, azt nem tudom fogunk-e tudni aludni az izgalomtól, de azért reménykedek.
Tegnap éjszakai sátor próba nem teljesen úgy alakult, ahogy azt elképzeltük, konkrétan hajnalban berohantunk a házba, mert marhára fáztunk. Tény, hogy nem nagyon öltöztünk fel és 3 fokra hűlt kint a levegő. Rendes aláöltöző ruházattal együtt nem lesz semmi gond az úton. Eseménydús és tartalmas napot tudhatunk magunk mögött, mivel a vadonás új és csodaszép 60 literes túrazsák beszerezve a kamáslival együtt, főzőfelszerelést viszont mégse vettünk, ha majd nagyon kell, beszerezzük az úton. Zarándok iroda meglátogatva és az igazolványaink kiváltva. Most már tényleg minden készen áll az indulásra.
Felgyorsultak az események, mindenki legnagyobb örömére innentől mindennap fogok írni a blogra. Kora délután megérkezett Bécsből a harmadik útitársunk, ezzel össze ált a triumvirátus. Annyi táska és felszerelés hever a házban minden felé, hogy lassan kiírhatom, hogy zarándokszállás. Az esti órákat azzal tervezzük tölteni, hogy optimalizáljuk a felszerelések elrendezést a táskákban és kialakítjuk mindennek a végleges helyét. Szinte el se hisszük, hogy 3 nap múlva hátunk mögött hagyunk mindent és elindulunk életünk legnagyobb kalandjára.
Kevesebb, mint hatvan óra van már csak indulásig, ezt már tényleg fejen állva is kibírjuk. A mai nap hárman nyakunkba vettük a várost, apróságokat vásárolni, sőt még utoljára egy moziba is betértünk. Érdekes, hogy a nagyon fontos dolgokat, amin sok minden múlik azt könnyen beszereztük, de olyan apróságot, hogy nyitható szappantartó, szinte sehol nem kapni. Utolsó hétvégénket hatalmas pihenéssel töltjük.
A holnapi az utolsó nap itthon, hihetetlen, hogy elszaladt az idő. Ma voltam vendégségbe, kaptam jókívánságokat és kavicsokat, amiket magammal viszek az útra. Nagyon kedvesen el lettem búcsúztatva rengeteg ismerősömtől. Most már tényleg felkészültem és mindent elintéztem és teljesen készen állunk az indulásra. Változott az útiterv annyival, hogy a GR 10 után még elsétálunk Barcelonába és ott lesz ténylegesen vége a kalandunknak. Ez a kis plusz csak 216 km, összesen így 5400km, de igazából akkor már lényegtelen mennyit megyünk.
Holnap kora délután érkezik hozzám további két útitárs, így összesen öten indulunk meg hazulról hétfő reggel.
Minden készen áll az útra, ez az utolsó bejegyzés „Az Út előtt” blogba, holnaptól a fő blog menüben olvashatóak további kalandjaink! :) A mai napon végre megérkezett mindenki, holnap reggel 5:55kor 5-en indulunk meg az állomásra, majd vonattal a Keletibe beérvén összeszedünk még útitársakat, majd indulunk a Clark Ádám tér fele, ahol a többiek várnak. Este volt nagy nevetgélés, megettük az utolsó vacsorát is és leöblítettük borocskával. Holnap nagy nap, megtesszük életünk legnagyobb kalandjának első lépését. Köszönöm mindenki eddigi figyelmét. Szép estét és Buen Camino!!!