Felkészülés

Fizikai kondíciómmal igazából sose volt gond.
Régen cserkész koromban sokfelé bóklásztunk az országban és minden nyáron táboroztunk.
Néhány teljesítmény túrán is sikerült részt vennem többnyire pozitív eredménnyel.
Mostanában rendszeresen, de inkább rendszertelenül futok, kerékpározok és amikor tehetem hétvégenként túrázni megyek. Egyik nagy kedvencem Dobogó-kő, Rám-szakadék és környéke.
Fél éve elkezdtem a fegyenc-edzést, valamint hétfőnként Jóga teremben töltöm az estémet.
Igazából az út nem is csak a fizikáról szól, nagy részben fejben dől el, de azért nem hátrány, ha az ember párszor már lement gyalog a sarki bevásárló-központba.

A másik fontos dolog a felszerelés, ezen is sok múlik, pláne, ha az ember fél éves gyaloglást tervez.
Nekem szerencsére a nagy része kipipálva, mivel tavaly nyáron a spanyol útra rendesen bevásároltam.
Sokkal több cuccot nem akarnék most se vinni, a zarándok minimumból is egész jól elvan.
A kevesebb néha több?!?!
Elég jó minőségű bakancsot (Keen) és hátizsákot (Osprey Kestrel) sikerült anno venni, ezek biztosan kibírják ezt az utat is. Ajánlom is nekik! J
A mostani útban annyi az extra, hogy ugye sátort kellett beszerezni, amit végül Angliából Valentine zarándoktársam lévén egy Coleman Cobra 2 képében a magaménak tudhatok.
A másik szűk keresztmetszet a hálózsák. Nyáron bevált egy 700g-os csodazsák, bár pici, könnyű és roppant divatos, de most a magas hegyeken a hideg sátorban nagy eséllyel elégtelenül vizsgázna.
Kell még a sátorba a majdani hálózsák alá egy önfelfújódó matracféleség, mivel roppant praktikus és egészségügyi szempontokat is szem előtt kell tartani. A matracban lévő levegőréteg szigetel.
Baj csak a GR 10-en lehet, ott van éjjelente 1-2 fok, máshol nem hiszem, hogy nagy gondunk lenne. Nem a Himalája alaptáborba készülünk, itt az úton a legmagasabb pont 2676 méter.