Hosszú várakozást követően végül elérkezett a nagy nap. Már pár nappal előtte igazából szinte minden készen állt az indulásra, de anyumnak kellett még ezt-azt összevadászni. Hajnali négy órakor keltünk, mivel elég korai gépre sikerült jegyet szerezni még decemberben, így alig 9000 forintból repülünk Párizsba. Utolsó simítások, felöltözés, túrazsákba bepakolás és indulás a kocsihoz. Mint minden évben, ezáltal is apum oldotta meg a reptéri transzfert. A gép fél hét után startolt és kicsivel több, mint két óra alatt már landolt is Párizsban, ahol viszonylag hamar megtaláltuk a buszt, ami bejuttat minket a központba, ahol már várt minket a húgom Nóra, aki lassan kilenc éve él itt, szóval otthonosan mozog a környéken. A szállásunk a munkahelyén egy hajón lesz, ahol, ha minden jól megy két teljes napot is el tudunk tölteni, úgymond kicsit előre rápihenünk a sétára. A szoba kifogástalan, becuccoltunk, majd indultunk is az Eiffel-toronyhoz, ahol az unokatesóm Szandra várt minket, ő afféle biciklis idegenvezető, így vele elmentem egy körre a városban, anyámék addig borozgatással töltötték az időt. Jómagam még sosem voltam Párizsban eddig, szóval minden teljesen új volt és így bicajjal viszonylag rövid időn belül nagyon sok mindent meg lehet nézni. Pár óra múlva csatlakoztunk a borozgatáshoz, majd mikor már sötétedett lassacskán visszamentünk a hajóra. Elég tartalmas napot tudhatunk magunk mögött és a tervek szerint a holnapi nap se lesz másképpen.
"Life begins at the end of your comfort zone"
