Eléggé későn ébredtem, mire kényelmesen elkészültem rajtam kívül már senki se volt a szálláshelyen. Séta közben hirtelen eleredt az orrom vére és nem akart elállni, nem jöttem rá minek köszönhettem ezt, nem szokott ilyen történni, most már aztán tényleg hajléktalanak néztem ki, méghozzá olyannak, akit ráadásul jól meg is vertek. Tavalyi térd sérülésem helyszínén is tartottam egy kis megemlékezést, de sokat időzni nem akartam, mert be kell érni az új cimboráimat. Az első találkozás Sergio-val volt, akivel együtt értünk be Pamplona-ba, de ott szétváltunk, mert lefoglalt szálláshelye volt, búcsúzásul kaptam tőle egy eredeti Kolumbiai karkötőt, aminek nagyon örültem, mivel sok kis csecsebecsét kaptam és nagyon jó lesz a jövőben ezekre ránézve visszaemlékezni. Az utcán bokáig állt a szemét, több fős takarító brigádok dolgoztak mindenfelé, ugyanis ma hajnalra ért véget a méltán híres bikafuttatós ünnep a San Fermin. A mocsokban lépdelve besétáltam a központba, majd beugrottam a magyar boltba, a Caminoteca-ba, ahol majdnem négy órát töltöttem a tulajjal beszélgetve, így már biztos voltam benne, hogy maximum csak este találkozok a többiekkel, bár az is könnyen meglehet, hogy mindenki eltölt jó pár órát a városba, sőt az se kizárt, hogy itt maradnak éjszakára. A nagy városokat nem igazán kedvelem, ezért továbbálltam, de tavalyról beugrott, hogy egy kellemes kis szállást találtam Pamplona után pár kilométerre, ezt a helyet egy máltai rend üzemelteti. Meglepetésemre az egész csapat ott volt, pedig korábban nem beszéltük le a dolgot, de ez csak a kisebb meglepi volt, a nagyobb az, hogy mivel tudták, hogy jubileumi nap ez nekem, így egy kis ünnepséggel készültek. A hátsó kertben ment a sütés, főzés és a nagy előkészültek, persze nekem nem hagyták, hogy segítsek, sőt kifejezetten parancsba adták, hogy üljek le és szépen várakozzak. Hoztak mindenféle édességet, bort és rengeteg egyéb finomságot, asztalköszöntőt mondtak, én meg csak hüppögtem a megtiszteltetéstől, nem vagyok nagyon érzelgős típus, de itt küszködtem a gombóccal a torkomban, annyira meghatódtam. Fantasztikus lezárása volt ennek és az elmúlt 100 napnak egyaránt.
