Kata korábban indult, mert egyedül akart menni, úgyhogy Jeremy-vel mi csak 8 óra után indultunk el a tegnapi tészta maradék elpusztítása után. Elég hamar nagyon meleg lett, de ez a kisebb gond volt, a nagyobb az volt, hogy nem sok árnyék volt séta közben, ahol meg volt egy kevés, biztosan foglalt volt más zarándokok által. Igazából ezen nem is akadtunk ki, ennyi séta után már egyáltalán nem zavart, sőt a bőröm is szinte teljesen rezisztens lett a napsütésre. Kényelmes tempóval haladtunk egész nap az A-231-es főút mellett, bár több kisebb falut érintettünk, de sokat nem időztünk egyik helyen se. San Nicolas-ban pihentünk egyet, mert Kata itt szállt meg, később Benedicte is beért minket, de ő is úgy döntött, hogy mára elég volt. Bennünk még volt egy kevés, ezért még kicsit még elbeszélgettünk velük, ettünk pár falatot, majd tovább indultunk Sahagun felé. Az úton már senki nem volt ilyenkor, megcsodálhattuk a meseszép naplementét is a sárga búzatáblák felett, amik ebben a fényben valahogy még sárgábbak voltak. Kilenc óra is elmúlt mire beestünk a szálláshelyre, érdekes, hogy bár törekszem arra, hogy általában máshol aludjak, de valahogyan mégis mindig ismerős helyekre tévedek be. Most viszont találkoztam egy holland zarándokkal, akit nagyon körbeálltak az emberek és kérdezgették, ugyanis mint kiderült, már 100 napja sétál. Tisztelettudóan köszöntem mindenkinek, majd csöndben el akartam sétálni, de a táskátlan Svájci haverom megismert és akkor már nem titkolhattam, hogy én bizony 111 napja taposom az európai Camino útjait. Az mondják mindenkinek jár 10 perc hírnév az életében, hát most ezt is megkaptam rendesen, de hogy ehhez még ajándék vacsora is jár azt nem gondoltam volna. Kaptam sült halat pár némettől meg rizst a koreaiaktól, francia savanyúságot, aztán spanyol gyümölcsöt meg egyéb desszertet is másoktól. Furcsa érzés volt, ez így nem megszokott, meg nem is éreztem annyira jól magam, mintha valami szerencsétlen lennék, akit mindenki megszán, de annyira kedvesen kínálgatta mindenki, hogy végül elfogattam. Úgy kell hozzá állni, hogy ez is egy energia, azzal, hogy adnak valamit azzal egy pozitív energiát indítanak meg, ezt nem szabad azzal lezárni, hogy nem fogadom el. Ezt követően az energiát természetesen valamilyen formában én is tovább viszem és másokon segítek és akkor ez az egész kerek lesz. Zarándokok közt persze ez amúgy is működik rendszerint, mindig mindent megosztunk egymást közt és ez így szép.
