Reggel befaltam egy kevés másnapos hideg virslit száraz kenyérrel, egész jó volt, azok az idők már elmúltak, hogy válogassak. Nagy igazságokra jöttem ám rá, például, hogy a két napos kenyér sokkal jobb, mint mondjuk a három napos. A lakmározás után felkerekedtünk és nagy sebességgel haladtunk, két kisebb falut is érintettük, míg elértük Leon határát. Egyik pihenő alakalmával 40 nap elteltével összefutottam Bálinttal, ami elég nagy meglepetés volt, nem gondoltam volna, hogy megint találkozunk. Pár órát jött velünk, közben dióhéjban megosztottuk egymással az elmúlt közel másfél hónap történéseit. Egy ideje már egyedül vándorol és nagyon élvezi, ezért Leon határában elköszönt és előre ment, kitudja fogunk-e még találkozni. A csapatommal elértük a nagyváros szélét, persze itt is egy elég hosszú ipar negyeden kellett keresztül vándorolni, mire elértük a kellemesebb látványt nyújtó központot. Hatalmas nyüzsgő város ez is, a lábaink is rendesen elfáradnak a sok beton miatt. Pár ismerős arc még hozzánk csapódott egy parki ebédelés erejéig, de utána elváltunk, mert a zarándokok nagy része Leonba tölti az éjszakát, ahogyan Benedicte is tette. Elköszöntünk tőle és hárman indultunk tovább a következő falúig, ahol kemény hat euróért találtunk szállást. A kis település, ami Leon egyik külvárosa és a nevében ott szerepel a Camino szó, roppant szimpatikus volt elsőre és másodjára is, sőt abban is biztos voltam, hogy teljes kényelemben fogjuk eltölteni az estét és az éjszakát is.
