Hajnal öt felé indultunk meg és lámpákkal botorkálva keresgéltük a jeleket, amik néhol igencsak el voltak rejtve, valószínűleg világosban el se tévedtünk volna ennyiszer. A felkelő nap fényében jó öt kilométeres óránkénti sebességgel haladt a csapat, de a spanyolok elváltak tőlünk úgy tíz óra felé, mert egy alternatív úton akartak menni. Az út kisvártatva rávitt egy főútra, amit jó pár órán át követtünk, persze a táj kietlen pusztaság jellege nem változott sokat, ami nem mondható el a hőmérsékletről, ugyanis az csak még melegebb lett. Monesterio-ba kora délután értünk, igyekeztünk elbújni a nap elöl egy parkban, gondoltuk kicsit sziesztázunk, de az lett a vége, hogy jó négy órát aludtunk. Ébredés után gyorsan elugrottam a helyi turista központba pecsétért és információkért, meg persze a palackjaim feltöltéséért, mert az esti kellemesebb időben rendesen akartunk haladni. Hosszú földutakon vitt a jelzés, farmok és rengeteg állat volt mindenfelé, voltak itt tyúkok, lovak és kecskék minden mennyiségben, órákon át sétáltunk, de a farmok csak nem fogytak el, ezzel csak az a baj, hogy nincs egy talpalatnyi hely sem a sátraknak. Végül még naplemente előtt értünk ki egy tisztásra, ahonnan a messzeségben már látható volt egy nagyobb város, persze nem tudtuk merre járunk, de egy arra kerékpározó srác megosztotta velünk, hogy az bizony már Fuente de Cantos. Úgy látszik ez a hajnali és esti erőltetett menet teljesen hatékonynak bizonyult, ugyanis a térkép alapján közel negyven kilométert mentünk ma annak ellenére, hogy majdnem négy órát szundítottunk. A sátraknak tökéletesen alkalmas volt a terület, gyorsan fel is állítottuk őket, majd vacsorázás közben a lenyugvó napban gyönyörködhettünk. Holnapi terv az, hogy elérjünk Zarfa-ba, ami a mai napnál is nagyobb távolság, de a mai nap bevált módszerrel szerintem abszolválható.
