Csak 8 óra után soroltunk be az úgynevezett zarándok autópályára, ez a vicces elnevezés onnan ered, hogy szinte egymást érik a zarándokok, szinte nem is a jeleket kell követni, hanem az embereket. Az Augusztusi hónap minden statisztika szerint a legsűrűbb, hát ezt most rendesen megtapasztalhattuk mindannyian. Tegnapi fáradság érzetem nem javult, emiatt elég lassan haladtam, Kata előre is ment, Jeremy viszont gyomorrontás szerű tünetek miatt lemaradt, gondoltam megvárom, de úgy döntött, hogy lepihen pár órácskát, bár én is éreztem valami zavart az erőben, az én gyomrom is rakoncátlankodott, de tovább indultam. Megbeszéltük, hogy majd valahol úgy is találkozunk. Szabályosan vonszoltam magam az úton, iszonyatosan álmos és fáradt voltam, többen is megkérdezték, hogy jól vagyok-e. Állítólag sápadt is voltam, mindenesetre eléggé ramatyul éreztem magam. Melide-be érve Katával beültünk a híres polip étterembe, ő rendelt, de én persze már a tavalyi tapasztalatomból kiindulva kihagytam. Később egy parkban megittunk egy üveg bort, majd az esélytelenek nyugalmával tovább álltunk a városból, mivel ebben az időben szabad szálláshelyt találni szinte lehetetlen. A tegnapi fáradtságom továbbra is tartott, elég nehezemre esett megtenni a következő 10 kilométert. Minden településre a szálláshely reményében tévedtünk be, de sajnos mindig csalódnunk kellett. Minden helyen próbálkoztunk, de végül Arzúa-ba az önkormányzat megnyitotta a helyi sportpálya tornatermét, amit pár kör és egy egész óra keresgélés után leltünk meg. Az épülethez közelítve már láttuk a sok embert, belül pedig egy menekült szálláshoz hasonló körülmények voltak. Több mint 100 ember volt már itt, nagyrészük a tornatermi matracokon aludt, de voltak, akik kint sütögettek, zuhanyzóba rohangáltak vagy éppen konnektort kerestek telefon akkumulátor töltés céljából. Mi is kerítettünk két matracot, majd az esti teendők után eltettük magunkat holnapra. Nagy nap lesz a holnapi, ha mi és minden más is jól megy, akkor a célállomás Santiago de Compostela!
