Reggel korán keltem, kint szippantottam egyet a sós levegőből, de sajnos borús idő volt még az eső is esett, ezért biztosan nem lesz ma nagy strandolás. Viszont minden rosszban van valami jó, megismertem például Ági-t, akivel még tegnap előtt találkoztak Katáék, és már előre beharangozták, hogy mennyire aranyos és kedves, ami mint utólag kiderült teljesen helytálló megállapítás. Valamint meg kell említenem Zsuzsit is, akikről ugyanez elmondható, sőt ők ketten afféle kanapélakók Arankánál. A másik kedves teremtés Gabi, aki önkéntesként segíti a zarándokok életét a Por Fin-be. Persze ne keletkezünk meg a régi arcokról, ugyanis szépen mindenki megérkezett szépen lassan, itt vannak a Pandások és megjött Peti és Mariann is. Itt találkoztam Attilával is, aki szintén Portugália felé tart majd, lehet még vele össze fogok futni a későbbiekben, bár jó pár nap előnye lesz, de valószínűleg pár napot eltölt Porto-ban, így van rá némi esély, hogy utolérjem. Sok magyar volt még rajtuk kívül is, mindenki igazi zarándok életfelfogású és roppant kedves, itt tényleg képes lennék több hetet is eltölteni. Délután elmentünk kiváltani az itteni oklevelet is, majd többedmagammal felmentünk a világítótoronyhoz, ahol az a terv, hogy megtekintjük a naplementét, ez is afféle hagyomány itt. Ruhát nem égettünk, de készült rengeteg fotó és a naplemente valóban varázslatos volt, amit megosztottunk több száz emberrel, ugyanis nagyon sokan jönnek fel ide. Miután a horizont alá süllyedt a nap elindultunk vissza. Esti menü tészta volt, finom húsos gombás öntettel, de én csak magába ettem, mert a gyomrom valamiért ma is rakoncátlankodott. Késő este tértem nyugovóra, egész kényelmes volt a lépcső alatt, itt aztán senki nem horkol vagy mozgolódik.
