Sajnos a ma reggel se volt a legszebb, kint kisebb eső és szélvihar volt, ezért bent marad mindenki a szálláson, a hangulat persze kifogástalan volt. Dél után viszont kisütött a nap, ki is mentünk kicsit a partot meglesni meg mászkálni a városban. Belefutottunk pár ismerősbe, sőt pár ismeretlenbe is, ez csak azért volt említésre méltó, mert egy kedves zarándoktól kaptam egy könyvet a Portugál útról, biztos nem véletlen ez se, valószínűleg szükségem lesz majd rá. Visszaérve körbenéztem és annyira aranyos kis magyar társulat volt körülöttem, ezért elhatároztam, hogy még jó pár napig elleszek itt. Jeremy és én összeszedtük a cuccainkat és átmentünk a félsziget másik oldalára is ahol a híres Hippi-beach van. Ezen az őrizetlen partszakaszon semmiféle szabály nincs afféle szabad part, itt aztán lehet érdekes embereket találni, akik hónapokon át itt élnek kisebb kommunákban. Találtam egy ismerőst is a parton lévők közt Kevin-t, akivel anno pár napig Franciaországban sétáltam együtt. Ez a szabadság érzés persze nagyon vonzott minket, ezért elhatároztuk, hogy itt töltjük az éjszakát egy sátorban, amit majd a saját két kezünkkel építünk fel. Amint kész lett, kényelmesen próbáltuk belakni, de pár perc múlva jött egy nagy hullám és az egész mindenséget elvitte, még a cuccaink is tiszta vizesek lettek. Másodjára már nem törődtünk a sátorral, csak simán leterítettük a hálózsákokat, csak nem fog esni. Elég hamar aktív tagjai lettünk a kis kommunának, elmentünk a közeli hegyre fát szedni, majd egy hatalmas kondér sangria elkészítésében is besegítetünk. Miután megcsodáltuk a lenyugvó napot, összedobáltuk a fákat és egy hatalmas tűzet gyújtottunk, aminek a lángja 2-3 méterre is felcsapott. Rengeteg üveg bor ment körbe, de kellett is ennyi, mert nem tudom honnan, de legalább 40 ember volt itt az éjszaka, persze ezek idővel szépen lassan eltünedeztek. Hajnal körül mindenki elvonult a sátrába, ekkor persze rákezdett az eső is, ezért a sátorponyvát magunkra terítettük és úgy próbáltunk elaludni.
