Nem sokat tudtunk aludni, soha többé nem alszunk együtt egy sátorban, egyszerűen kicsi a hely és iszonyat kényelmetlen, de legalább nem volt gond a hajnali ébredéssel. Kis felmelegítős torna után összecsomagoltuk a sátrakat és pirkadat előtt lementünk a városba. Szerencsére találtunk egy pékséget, ahol a kellemetlen éjszaka után friss pék sütivel jutalmaztuk meg magunkat. A pékség mosdóját minden tekintetben kihasználtuk, értem ezalatt, hogy fogmosás, cicamosdás és toalett használat is volt. Picit bizonytalan volt a további út, de nagyjából tudtuk mire számítsunk és kalandnak fogtuk fel a dolgot. Elindultunk hát Bécs felé, jutunk, amíg jutunk alapon. A jelzések teljesen követhetőek voltak innentől, nem értem tegnapi részen mért volt annyira elhanyagolva. A tegnapi közel negyven kilométer miatt ma több pihenőt is be kellett iktatni. A főutat kerülgetve, de nagy részben erdőségeken át sétáltunk, pár óránként kisebb települések voltak. Délutánra csúnya szürke és fekete fellegek takarták el a napot, szerencsére éppen Maria Ellend-be érkeztünk, amikor iszonyatos felhőszakadás vette kezdetét. A helyi kis templomba húzódtunk be az eső elöl, ahol találkoztunk Szilviával, aki még magyarul is tudott. Elmeséltük kik is vagyunk és honnan-hová tartunk, természetesen teljes döbbenet ült ki az arcára. A történet vége az lett, hogy elintézte, hogy a helyi hotelben kapjunk szobát reggelivel együtt. A költségeket a város papja állta, amit nem értettünk az elején, de biztosítottak minket, hogy ne foglalkozzunk semmivel, inkább fürödjünk és pihenjünk egy nagyot. Kétszer nem kellett kérni, fáradtak és mosdatlanok voltunk. A kedves hölgytől mindenki kapott egy-egy ajándékot, majd úgy váltunk el, hogy szinte ő hálálkodott, hogy találkozhatott velünk.
