Reggeli után megkaptam a tegnap este kimosott ruhákat, mindet szépen összehajtogattam és átpakoltam a túrazsákom teljes tartalmát, így több hely lett. Minden készen állt a Portugál útra, de az indulás még jó pár napig biztosan jegelve lesz, egyenlőre igyekezni fogok a pihenés minden percét kiélvezni, igazából nem sürget senki és semmi, de ennyi séta után már nehéz megállni. 10 óra felé megjött Balázs és kicsit beszélgettem vele, meg kitűztünk egy időpontot két nap múlva estére, amikor egy kisebb előadást tartanék az albergue-be az eddigi utamról. Ebéd előtt többedmagammal kimentünk kicsit mászkálni a sziklákra, mert végre szép napsütéses idő lett, kár lett volna ezt nem kihasználni. Ebéd után a lányokkal a nagy emlékkőhöz mentünk, ahol a nulla kilométerkő is megtalálható, itt persze rengeteg fotót készítettünk a ketté tört szikláról, amit a hajótöröttek emlékére emeltek. A kis templom, amibe villám csapot tavaly karácsony környékén, most már a renoválási munkák felénél járnak, kezdi lassan visszakapni régi alakját. Jó kis délután volt, nagyon jól éreztem magam, az már csak slusszpoén volt, hogy Balázs kivitt engem és Jeremy-t estefelé egy barlanghoz, ahol állítása szerint háborítatlanul lehet eltölteni az éjszakát. Fantasztikus hely volt, gyorsan készítettem is egy video naplót, szinte minden körülmény adott egy jó kis túlélős hangulatú estéhez. Fa nem sok volt ott, de a környéken azért lehetett találni kisebb-nagyobb ágakat, amiből sikeresen tűzet raktunk. Elalvás előtt a csillagokat bámultam és azon tűnődtem, vajon van-e olyan bolygó valahol, amin ugyancsak valaki a végtelennek tűnő űrt bámulja és arra gondol, hogy van-e rajta kívül valaki aki ugyanezt teszi.
