A tegnapi fáradságot rendesen kipihentünk, már 10 óra is elmúlt, amikor el tudtunk indulni. Olveiora-ba egy bárban megreggeliztünk, majd meglátogattuk a mellékhelyiséget, fogat is mostunk, majd bevásároltunk egész napra, gondot nem csináltak belőle, biztosan történt már ilyesmi errefelé. Ma egész nap sokkal energikusabban haladtunk, mint tegnap, mindössze kétszer tartottunk pihenőt. Tegnapi nappal ellentétbe ma elég sok zarándokkal találkoztunk szembe, a legtöbben nem furcsáltak semmit, de azért volt pár ember, aki zavartan keresgélte a jeleket, hogy megbizonyosodjon róla, hogy jó irányba tart-e. Délután az egyik pihenő alkalmával még aludtunk is egy fa tövébe egy órácskát, annyira nem siettünk sehova, mindegy volt mikor, hova érkezünk. Eddig se volt időhöz kötve semmi, de valahogyan most még inkább mindegy volt. A sarkamon lett egy nagy repedés, ami néha rendesen megfájdult, nagyon száraz volt a bőröm és bár van nálam némi kenőcs, amivel kezelgetnem kellett meg elfogadni, hogy egy repedtsarkú lettem. Délután beértünk egy kis városkába, ahol egy elég puritán donativos helyet találtunk, bútorok, díszek semmi, mindössze négy fal meg pár matrac volt minden szobába. Zarándokoknak ez ideális hely, voltak is elég sokan, sőt folyamatosan jöttek, ezért gyorsan be is foglaltunk egy picike szobát, ahol éppen elfért a két matrac. Voltak mindenféle népek, részegek is, szerintem volt olyan is, aki nem is zarándok, csak sokat ivott és itt akarta magát kipihenni. Az ajtó elé támasztottuk a táskákat, ezzel torlaszoltuk el magunkat, biztos, ami biztos. Nagy kiabálás és lárma volt még éjfél után is, nehezen tudtunk elaludni, ilyenkor mindig rájövök, hogy mennyivel jobb sátrazni, ott aztán nem zavar senki sem.
