140. Passos – Facha 36km (3841) Augusztus 24.

2015.02.09 22:22

Nyámmogásra ébredtem fel, kinyitottam a szemem és letekintettem az ágy mellett lévő táskámra, ami kicsit már más állapotban volt, mint ahogyan hagytam. Az itt lakó kutyus már félig benne volt a táskámba és jóízűen dézsmálta a benne található édességeket, megdicsértem, hogy milyen nagyon ügyes, majd határozottan megszakítottam az iménti tevékenységét. Összepakoltam magam és lementem a konyhában, ahol már friss tea és egy nagy tál müzli várt. Reggeli után még kicsit beszélgettünk a tulajjal, majd szép lassan elindultam, persze a kutyus még jött velem egy darabon, ritka hálás volt a finom falatokért, de pár perc múlva egy vakkantással elköszönt és visszafutott a gazdájához. A mai nap több kisebb falut is érintettem, valószínűleg valami ünnepnap volt ma, mert szinte mindenhol szólt a muzsika. Érdekes, hogy minden lámpaoszlopon található egy nagy hangszóró, nem tudom, hogy ez alap kellék, vagy csak ideiglenesen vannak fent, mindenesetre jó hangulatot teremtett sétához. Dél körül egy hegyre kapaszkodtam fel, de annyira meleg volt, hogy tartottam másfél óra szünetet, mert csak vonszoltam magam, pedig normális esetben nem zavar a meleg meg napsütés, de most rendesen megviselt. Hegyek után meredek lejtő jött, majd leérve elértem egy folyót és Ponte de Lima-t, aminek fő nevezetessége a hosszú hídja, amin a camino útvonala is keresztül halad. Gondoltam veszek magamhoz némi táplálékot, de az ünnep miatt vagy zárva volt minden, vagy csak nem találtam, hiába kérdeztem meg egy csomó embert mindenki össze-vissza mutogatott, persze angolul senki se beszélt. A turista irodát is mintha a föld nyelte volna el, kicsit leültem és átgondoltam a dolgaimat, közben figyeltem a családokat, ahogyan boldogan mászkálnak és a kirakodóvásárban nézegetik a portékákat. Valószínűleg itt nincs semmi dolgom, ezért nem találok semmit, úgyhogy elfogadtam a dolgot és lassan kisétáltam a városból. Mindent megettem már délben, éhesen sétáltam további három órát, de már többször volt ilyen, nem akadok ki ilyen apróságokon. Szerencsére találtam egy kis pékséget a következő faluban, ami éppen zárni akart, de engem még utoljára kiszolgáltak. Ettem pár falatot, majd a közeli erdőben követtem a kék jelzéseket, sőt itt már találtam pár Fatima táblát is, szóval biztosan jó irányba tartok. Az erdőben találkoztam egy kutyával, aminek valamiért nem lehettem szimpatikus, mert mérgesen morgott, de nem nagyon mert közel jönni hozzám, pár méter után fel is hagyott a követéssel. Mentem még pár kilométert, majd egy kis tisztáson egy bokor mögött vertem fel a sátrat, hogy senki ne lásson, aki erre sétál valamiért, egyedül vagyok, fő a biztonság. Miután kész lett minden próbáltam elaludni, de folyton rossz gondolataim támadtak, ezért kicsit bekapcsoltam a mobilom és chateltem pár kedves ismerőssel, akik annyira megnyugtattak, hogy végül rendesen el tudtam aludni. Remélem a kutya se jön utánam az éjszaka, mindenesetre elalvás előtt még bekészítettem kéz közelbe a késem és a túrabotom.