Az éjszaka nyugodtan telt, bár párszor felriadtam kutya vonyításra, hajnalba viszont elkezdett szakadni az eső, ami reggelre sem állt el. Nyugodtan megreggeliztem, majd összerámoltam a sátorban, fel is öltöztem, majd gyorsan a szokott módon összehajtogattam a viharvert alvó alkalmatosságomat. Hosszasan sétáltam az erdőben és nagyban kerülgettem a pocsolyákat, de mivel túraszandálban voltam többnyire, nem számított, mert úgyis megszárad a lábamon, a gond csak annyi volt, hogy a sarkánál már fél centiméter sincs a talp és már kezd kényelmetlen lenni, amikor rálépek sziklára, vagy kisebb kövekre. Tervem szerint még Porto-ig el tudok benne menni, aztán ott valami szép helyen örök nyugalomra helyezem. Dél körül végre elállt az eső, de a borús idő megmaradt, azért párszor kibújt a napocska és megmutatta magát. Egy ilyen alkalmat pont kihasználtam az egyik kis falú albergue-je mellett, ahol már zarándokok várták, hogy 14 óra legyen, mert akkor nyitnak ki a szállások kapui. Két spanyol leányzóval beszélgettem miközben száradt a sátram, annyira faggattak, hogy honnan jöttem, hogy végül elmeséltem az egész utam dióhéjban, pedig nem szeretem reklámozni. Amikor kinyitott az albergue és a sátram is kiszáradt, összeszedtem magam és továbbálltam. Barcelos-ba beérve kerestem egy boltot, majd szokásos rutin következett, amikor a turista irodában pihenek, netezek és töltöm a mobilom. Nagyon elment az idő, pedig ma is terveztem 30-40 kilométert sétálni, de ez valószínűleg már nem fog összejönni, azért átmentem Barcelos után Barcelinos-ba, ami a folyó másik oldalán helyezkedik el, itt a tűzoltóság mellett volt egy szálláshely, de nem volt senki sem, ezért tovább indultam. Két kilométer után visszafordultam, mert eleredt az eső és nem volt kedvem ma is sátorban aludni, inkább visszamegyek a szállásra és fizetek öt eurót. Fürdés, mosás, vacsorázás után egy nagyon vidám kis csapat verődött össze a fedett udvaron, hajnalig tartott a nevetgélés, nagyon jó ötlet volt visszajönnöm, de ugye minden okkal történik. Itt is aztán voltunk a világ minden szegletéből, francia, spanyol, olasz, korea és persze magyar színekben jómagam. Ezen az estén készült rólam egy rajz is, amit egy koreai művész készített, de nem csak emiatt volt nagyon emlékezetes. Nagyjából hajnal két óra felé és három üveg bor után döntöttünk úgy, hogy inkább eldőlünk és majd holnap reggeli közben folytatjuk innen.
