145. Albergaria-a-Velha – Maelhada 35km (4029) Augusztus 29.

2015.02.14 21:57

Pihenten ébredtem, nagyjából 10 óra volt mire lementem az előtérbe. Itt találkoztam Paolo-val, aki a helyi újság fotósa és azért jött, hogy készítsen rólam pár képet, mert szóltak neki, hogy miféle szerzet esett be éjszaka a városba. Persze egy kisebb riport szerűséget is összehoztunk, az is lehet még egy kis cikk is lettem egy helyi lapban, bár erről nincsenek információim, az viszont kiderült, hogy egy jó nagyot kerültem mire ideértem, mondjuk menetközben nem is lett volna egyéb szálláshely. Dél körül indultam el, persze megint csak eltévedtem a városka után, mert jelzések le voltak kopva és nem látszódott rendesen. Kovács Attilával váltottam pár sms-t napközben, előttem jár körülbelül 100 kilométerrel, szóval van rá némi esély, hogy utolérem valahol. Kaptam pár tippet tőle, hogy melyik városban aludt tűzoltóságon, vagy portugálul bombeiros állomáson, valószinűleg majd én is ezeket fogom megcélozni. Újabb főútakkal haladtam párhuzamosan, sokszor nagy szemétkupacokat kellett kerülgetni, sajnálattal tapasztaltam, hogy nagyon sok szemét van eldobálva az utak mellett. A főút mellől letérve egy újabb ipari negyeden mentem keresztül, majd egy rövid mező után egy másik aszfaltos úton lépdeltem Águeda felé. A városban a rutinszerű dolgokat csináltam meg gyorsan, mobil töltés, posztolás, vásárlás, gyors pihenés. Nem időztem sokat, am még Maelhada-ig el akartam menni, ami innen még legalább 25 kilométer, a baj az volt, hogy délután 15 óra is elmúlt, kicsit számoltam, óránkénti legalább öt kilométerrel kell haladnom, hogy még rendes időben odaérjek, ezért rendesen belehúztam. A regényemet finomítgattam fejben, ami szinte már teljesen összeállt, már csak apró részleteken kellett csiszolni. Viszonylag egyszerű volt a terep, csak sok aszfalt és autóút volt, de ez nem nagyon tudott lelassítani. Este nyolc órára értem be a városba, majd kis keresgélést követően a tűzoltóságra, ahol felkísértek egy tornaterem feletti szobába, ahol négyemeletes ágy volt, afféle pihenőszoba, de mivel nem mindig használják, kiadják zarándokoknak. A tűzoltók zuhanyzójába tisztálkodtam, ebédlőjükben ettem, és az ágyaikban aludtam, elején furcsa érzés volt, de rájöttem, hogy ez normális dolog és őket se zavarja egyáltalán. Portugáliában ez természetes, hogy befogadják a zarándokokat és nyugodtan bármelyik állomásra oda lehet menni és szállást kérni, nagy eséllyel kapunk is.