Nem lett semmi az esetből, teljesen elhagyatottnak tűnt a tűzoltóság, amikor reggel elhagytuk az épületet, mindössze a portán intet utánunk a portás. Éjszaka nagy felhőszakadás lehetett, mert minden csupa víz volt, biztonság kedvéért előhalásztuk az esőkabátot, és lazán felraktuk magunkra. Nem is váratott magára sokat, percekkel később nagy erővel szakadni kezdett, ilyen hirtelen jött eső volt, olyan, mint egy zivatar, de az volt a különbség, hogy ez nem akart elállni. Picit enyhülni látszott, de aztán megint rákezdet, a másik város előtt egy híd alatt vártunk körülbelül fél órát, hátha kiesi magát, de aztán meguntuk és mégis elindultunk. Szandálom persze csurom víz volt, annak már teljesen mindegy, csodálom, hogy egyáltalán eddig is kihúzta, szinte már csak egy milliméter van a sarkából, de most már csak azért is elmegyek vele Lisszabonig. A kerékpárút egy nagy kerülőt tett és egy mocsaras táj felett pallókból épített sétáló úton követtük a szokásosan ellenkező irányba mutató festet jelzéseket. Az égen percenként szállt el egy gép felettünk, így egyre biztosabbak voltunk benne, hogy bizony közeledünk Lisszabon felé. Délutánra kicsit jobb idő lett, az eső elállt és a nap is kikukucskált néha a felhők mögül, épp amikor egy völgybe sétáltunk romos épületek között. Rengeteg elhagyatott épületet láttunk, gondolom annyiba kerül a lebontás, hogy inkább otthagyják őket. Egyszer azért itt is eltévedtünk, felmentünk egy dombra teljesen feleslegesen, mert a zsákutca volt, de legalább nagyon finom szőlőt ettünk menet közben. Az elővárosba beérve órákon át épületeket kerülgettünk, de végül elénk tárult a Vasco de Gama híd, amiről köztudott, hogy elég egyedülálló a maga 17 kilométer hosszúságával. A sétálóúton elértük a külső kerületet Moscavide-t, ahol a korában kinézet ifjúsági szállást is található, majd egy kis keresgélés után sikeresen meg is találtunk. A koszos sáros ruháinkat elvittük egy helyi mosodába, megadjuk a módját, hogy másnap szépen tisztán és kívánatosan érkezzünk be a fővárosba. A vacsora is minőségi volt, Attila készített egy nagy adag makarónit, persze abba is volt minden finomság, jól tele is ettük magunkat, alvással biztosan nem lesz gond.
