Bőséges reggelit követően összeszedtük a ruhákat és összecsomagoltunk, kiszedtem a bakancsomat a táska aljából és egy videó felvétel után ünnepélyesen belehajítottam a kukába, majd a túrabotomat is betámasztottam a szekrény mellé. Elhagytuk a szállást és a régi világkiáltás miatt felhúzott rengeteg díszes épület közt haladtunk Lisszabon központja felé. Kísérteties volt ez a sok lakatlan épület, magas felhőkarcolók és pavilonok minden mennyiségbe és sehol egy árva ember, szinte csak mi voltunk az egész kerületben. Jó három óra múlva értük el az óvárost, ahol persze már nyüzsögtek a turisták, nagy táskás embereket nem láttunk, de összefutottunk Gabival, aki önkéntes volt Finisterre-ben. Terve szerint elrepül Porto-ba és onnan sétál vissza Santiago-ba, ezért odaadtam neki az útikönyvet, én is kaptam, most tovább adom, hátha ő is majd átadja valakinek, ez így szép, utazik a könyv is. Leegyeztettük, hogy holnap megnézzük az Oceanariot, ahol Európa egyik legnagyobb akváriuma található. Miután még jártunk pár kört a városban az egyik McDonalds-ban ettünk egyet, azt megünnepelve, hogy sikeresen teljesítettük a kitőzött célokat. Alapjába nem szoktam ilyen helyen enni, de most így 154 nap után kifejezetten jólesett. Sé katedrálist és a vár megtekintése után beszereztünk egy turista térképet, majd egy hosszú parkon és a fél városon keresztül sétálva megkerestük a legolcsóbb ifjúsági szállást. Lepakoltunk, majd busszal elmentünk a város másik oldalára, ahol a híres Belém torony és a nagy felfedezők emlékműve található. Sötétben értünk vissza a központba, még egy picit hallgattuk a fesztiválról kiszűrődő zenét, majd el akartunk menni egy boltba vásárolni, de persze minden zárva volt, ezért a mai nap után stílusosan egy Burger King-ben vacsoráztunk. Elalvás előtt még átfutott a gondolat az agyamon, hogy holnap az utolsó nap Portugáliába, el se hiszem, hogy vége van, biztosan kell még egy kevés idő, hogy rendesen megemésszem.
