A tegnapi szálláson is járt reggeli a szobához, de most annyi változás volt, hogy konkrétan megmondták, hogy maximum két kis méretű zsömlét lehet elvenni, ami nem volt valami sok, pláne nem a mifélénknek, de ez van, ezt kellett szeretni. Ettől eltekintve egész rendes hely volt, még azt is megengedték, hogy a poggyászok közé berakjam a táskámat. Attila még marad pár napot, szóval ő még nem jelentkezett ki a szobából. Gyorsan megettük, majd kisétáltunk a metróig, most már úgy voltunk vele, hogy sok idő elmenne a sétával és szeretnénk inkább hasznosan eltölteni az időt. A metróval az Oceanario-ig mentünk, ahol Gabival találkoztunk, majd együtt megvettük a jegyeket és a következő pár órában megcsodáltuk a tenger élővilágát. Nagyon érdekes volt, készült jó pár fotó is, szerintem abszolút megérte azt a 13 Eurót. Délután váltunk el, majd kis vásárolgatás és nézelődés után visszamentünk a szállásra, kivettem a táskámat és az emeleti pihenő szobában legyártottam magamnak egy rakás szendvicset. Miután minden kész volt elmentünk keresni egy boltot, ahol ki tudtam nyomtatni a repülőjegyemet, találtunk is az aluljáróba egy számítástechnikai boltot és a tulajt, egy indiai fickót, aki bár nem értett se a nyomtatóhoz, se a számítógépekhez, viszont piszok drágán tudtam nyomtatni. Ez követően laza egy óra alatt lesétáltunk a kikötőig, ahol még utoljára megcsodáltam a várost és persze készítettem pár képet. Zarándokokhoz méltóan elköszöntem Attilától, majd a metróval elgurultam a reptérig. Este 20 óra volt mire kiértem, a gépem csak 23 órakor indul, szóval volt időm bőven körbenézni és becsekkolni meg persze a poggyászomat is feladni. Ettem két szendvicset, közben töltöttem a mobilomat és néztem az embereket, furcsán nem néztek rám, de azért kilógtam az átlagos emberek soraiból a viharvert ábrázatom és ruházatom miatt, de egyáltalán nem zavartattam magam emiatt. Éjfél előtt felszálltam a gépre és középen a négy ülés hely egyikén foglaltam helyet, kiderült, hogy senki sem ül mellettem ezért kényelmesen keresztben elfeküdtem. A gép lassan kigurult a futópályára és gyorsítani kezdett, angolul bemondták, hogy durván két óra 50 perc az út és, ha minden a tervek szerint alakul, akkor Budapesten landolok.
